Az apró gyöngyökből álló, akár a több decimétert is elérő konkréciók anyaga ugyanaz a szilícium-dioxid, mely a földkéreg leggyakoribb ásványának, a kvarcnak is építőanyaga. A kalcedon és változatai mikro(vagy kripto-) kristályos kvarcváltozatok, vagyis mikroszkopikus – vagy szubmikroszkopikus – kvarckristályok, párhuzamosan összenőtt „szálas”-sugaras megjelenéssel. A kvarc mellett a SiO2 egy másik monoklin változata, a nemrégiben leírt mogánit is a kalcedon alkotói között található, általában 1–20%-ban.

A kristályokat létrehozó oldatból a kiválás gyakran ritmikus, többlépcsős: ilyenkor az egyes kiválási rétegek koncentrikus sávokként különülhetnek el egymástól, jellegzetes achátrajzolatot hozva létre. Mivel e sávok – eltérő mikroelem-tartalmuk miatt – más és más színűek is lehetnek, az achát értéke is növekedhet. Ezt tudván, gyakran színezik is őket... Néha egészen természetellenes színváltozatokra (királykék vagy neon-rózsaszín) is akadhatunk a kereskedőknél.

A kalcedon mikrokristályos szerkezete miatt fizikai tulajdonságai sokban eltérnek a kvarcéitól. Kristálylapok nem jelennek meg rajta, bár gyakran kvarckristályok nőnek az üreg belseje felé. Keménysége sokszor egy kissé a kvarcé alatt van (6,7–7 a Mohs-skálán). Bár fizikailag és kémiailag is igen ellenálló, fluorsavban jól oldódik.

Nagyon gyakori és elterjedt ásvány, alacsony hőmérsékletű hidrotermális rendszerekben szinte mindig megjelenik. Rengeteg lelőhelyét ismerjük világszerte. Nagyon híresek a Brazíliából származó achátcsiszolatok, de gyönyörű példányokat ismerünk Németországból, Törökországból, az USA-ból és Mexikóból is. Hazánkban is gyűjthetünk szép kalcedonokat és sávos achátokat a Mátrában és a Tokaji-hegységben.

Mamuju area, Sulawesi Barat Prov., Sulawesi, Indonézia. 34x13mm Jürgen Spinke gyűjteménye

Fotó: Kupi László