Villámáradások, leszakadó jéghegyek, elsöprő turisztikai nyomás és pusztító erdőtüzek miatt is fájhat a feje a világhírű vidék kezelőinek. Ahhoz, hogy a fenntartás, a természeti értékek megőrzése az óriásira nőtt érdeklődés mellett is lehetséges legyen, minél több és részletesebb környezeti adatra van szükség a hegyvidék mai állapotáról és az épp zajló átalakulásokról is. Ebbe a feltárómunkába a Földgömb is bekapcsolódott!

A jég fölött, a tundrán 1050 m-en telepítjük a legalacsonyabban fekvő mérőhelyet. 600–700 méterrel alattunk a Grey-gleccser. A késő délutáni felvétel hátterében a Dél-patagóniai-jégmező felől, nyugatról érkező fellegek tornyosulnak. A viharos szél is onnan jön

Fotó: Heiling Zsolt

Kemény idők

Az áradások, a jégolvadás, az extrém viharok persze szerves részei e vad tájnak, ám ott a látogatótömeg is – és a problémák forrása mindig az ember... Kirándulók okozta, hatalmas erdőtüzek, a vizek turista-behurcolta didymoalga-fertőzése, a nyári táborhelyek környezetterhelése, víz- és talajszennyezése, újabb és újabb útépítések. De a nyári csúcsidőszak utolsó hetében, február végén idén ezekhez még egy kínzó kérdés társul: vajon újraindulnak-e a következő héttől az országos, sokezres, sőt -milliós demonstrációk, amelyek tavasszal (október–novemberben) fenekestül forgatták fel a chilei életét? Mert a nyár nagyobbrészt a pihenésé volt: szünidő, szieszta, erőgyűjtés.

És ha március elején ismét beindul a tüntetéshullám, bárhol, bármi megbénulhat. Az üzletek, bankok, hivatalok ablakai-kirakatai már országszerte szegecselt fémlemezzel fedettek... Szinte mindenki még durvább tiltakozássorozatot vár: kezdődnek is a demonstrációk, aztán rá egy héttel, a nyárutón mindent elsöpör a koronavírus érkezése!

Szélárnyék – A Gardner-hágóból (1200 m) a szélárnyékban húzódó Perros-völgybe tekintve. Balra fönt a Cerro Cóndor (1790 m) emelkedik, déli, hidegebb oldalán másfél km-es jégnyelvek ereszkednek. A völgyet jobbról 2000–2200 m magasra tornyosuló szirtsorozat keretezi

Fotó: Nagy Balázs

Csapatunknak azonban szerencséje van: a patagóniai akciót közvetlenül megelőző – már 10 éve zajló – magas-andoki munkánkat egy kiadós hóvihar lecsengése után, kiváló időben, soha nem tapasztalt melegben végezhetjük: az Ojos del Salado csúcsán is csak –9 °C van nyár derekán! A Száraz-Andok hegyi sivatagában már ízlelgetjük, milyen is lesz szétázni és folyamatosan vízben cuppogni a patagóniai erdőkben, hogy aztán mindez ránk fagyjon a tundrán. De majdnem szárazon megússzuk. A településeken könnygázt sem kell szívnunk, és még a vírusterjedés miatti lezárások előtt hazaérünk.

Ám mindezek mögött a patagóniai lényeg, hogy mérőhálózatunk új részeként sikerül beüzemelnünk hőmérséklet-érzékelő, felszín alatti jeget elemző rendszerünket a Torres del Paine Nemzeti Parkban, a John Gardner-hágóban.

Tundra-mikrokozmosz – A 900 m fölötti tundra szeles része többnyire kopár, csupasz kőtörmelékmező. Az apró sziklakertek sokkal jellemzőbbek a Grey-gleccser menti friss, „alsó” tundrán, 200–300 m között. Ott, ahonnan a jég a 20. században tűnt el

Fotó: Heiling Zsolt