Terepjárók

A másfélmillió lépéses út is az első lépéssel kezdődik… Igazából ez technikailag igaz csak, mert mielőtt azt a bizonyos első lépést megtennéd, rengeteg dolog történik, ami ahhoz kell, hogy eljuss a kezdőponthoz és ráléphess az útra. Először is, kell egy elhatározás, aztán kellenek, akik bátorítanak és kell egy csomó alázat, ami a célodhoz vezet.

Léleklegeltetés a Mecsekben
Azt hittem, ez a túra sosem fog összejönni... Először lecsúsztam a jelentkezésről, aztán beteltek a helyek, majd a covid szólt közbe. Aztán durrdefektet kaptunk az M6-oson, amire az autómentős csak annyit mondott – miután nagy szemekkel pillantgatott ránk felváltva, – hogy úgy látszik, az égieknek még terve van velünk. Úgy tűnik, volt is, mert olyan csoda napokat kaptunk a Mecsekben, amelyekért hálás lehetek.

Lassan 12 éve rendszeres vendégek vagyunk a Tisza-tónál. Objektivitást tehát nem ígérhetek. Azt viszont igen, hogy megpróbálok ízelítőt adni a Tisza-tavi hangulatból, és talán magyarázatot arra, hogy - bár a Balatonhoz képest jóval kevesebb program és látnivaló kínálkozik itt - miért térünk vissza, és rángatjuk magunkkal a barátainkat is.

Vacsorameghívásunk van. Hányra érkezzünk? Pittyen a telefonom Dél-Amerika szinte kizárólagos ingyenes üzenetküldőjének értesítő hangjával: „8-ra. Vagy 9-re. Vagy fél10-re.” Na, akkor mi a teendő? Osztok-szorzok, az osztó a kisebb gyerekünk esti kidőlési hányadosa. Megegyezünk a kilencben. Kilenc után pár perccel a háziasszony még a zuhanyban, hajat mos épp. Hú, de kínos. „Oh, don’t worry! chilei időszámítás, ne aggódjunk!” Tízkor már meg is terítünk, Bendegúzt kitámasztom, ne szédüljön bele a desszertbe.

Egész Chile úton van. Tényleg. Szerintem mindenkivel találkoztunk az utakon… A családok szabadságon, így mi is kivettünk néhány napot, és a sivatagos Vallenárból a hűvösebb „Dél” felé vettük az irányt.

4500 méteren búcsú a családtól: bár Léna felmászott 5000 m magasra is, huzamosan ott lenni, vagy még jóval magasabbra kapaszkodni nem feltétlenül egészséges egy 10 évesnek… Főleg hogy a szél, a hideg, a por és a szárazság csak fokozódik fönt.

A gyakori, hosszútávú autózások gyerektürelem- és szülőidegrendszer-próbáló utak Chilében. Márpedig a 4270 km-es, hosszanti fekvésű országban nagy távolságok vannak. Az ép szülői agyak és a gyermeki lelkesedés fenntartása érdekében valamit tenni kell.

A vallenari alaptáborból ki-ki csapva haladunk a kitűzött munkák elvégzésével. A Huasco-folyó völgyében meteorológiai állomásokat telepítettünk a Copiapói Egyetem kutatóival. Ez két magasan fekvő, viszonylag elzárt völgy elérését jelentette. Itt kóstoltak bele a gyerekek először a 3500 méter feletti, igazán magaslati levegőbe.

Éppen ebédre terítek a negyedik emeleti lakás teraszán, amikor a talpam alatt hullámozni kezd a teraszpadló. Régi rutin, szétnézek, hol a villamos, ami megrezgeti a házat. Sehol. Majd jön a morajlás, minden kutya ugat, a szekrényekben csörög az Eßzeug, táncol a falon a Klimt-repro. Ez alighanem földrengés.

Ha valamit rekordidő alatt meg lehet szokni, az a meleg, száraz nyári idő. Pont, ahogyan a Durrell család Korfura költözése előtt, olyanok voltunk „akár egy sor illusztráció valami orvosi enciklopédiából” , ám a melegbe érkezve nálunk is mindenki túladott nátháján, köhögésén.