Ha valamit rekordidő alatt meg lehet szokni, az a meleg, száraz nyári idő. Pont, ahogyan a Durrell család Korfura költözése előtt, olyanok voltunk „akár egy sor illusztráció valami orvosi enciklopédiából” , ám a melegbe érkezve nálunk is mindenki túladott nátháján, köhögésén.
Santiago nagy. Nagyon nagy
7 millió ember lakik egy völgyben. Innen kiszabadulni nem öt perc, de nem is lehetetlen. A helyi „Normafákat és Naszályokat” vesszük célba, hogy egy kis terep kerüljön a lábunk alá. A San Cristobal hegyen egy dj-pulthoz hasonlatos betonépítmény mögött a tiszteletes magányosan celebrálja a Máriának szentelt misét, távol a hegyen sétálóktól. Ám a felszerelt hangszórókból mindenki részesedhet az áhítatból - katolikus sinrin-joku.
A Valle Nevado 3000 méteren fekvő síközpontjától felgyalogolunk 300 métert, úgy tűnik, a gyerekek jól bírják a magasban, bár e kirándulás még nem számít a későbbiekben szükséges akklimatizációban.
Felettünk kondorkeselyűk vadászgatnak elegánsan, és mint Verne „Grant kapitány gyermekei” rajongók, el vagyunk bűvölve.
(Az Andok közel hasonló földrajzi szélességén a tízéves forma Robert Grantot a magasba emeli egy kondor.) Mindezek után 3300 méteren Bendegúz kijelenti: - Lakjunk itt!
Hablas chileno?
Beszélsz chileiül? Persze, elintézek bármit spanyolul, de inkább letagadom. Castellanóval a fejemben itt egyelőre annyira lehet boldogulni, mint ha a Hochdeutsch nyelvvizsgámmal egy Schwyzertüütsch miniábécében próbálnék információhoz jutni. A chilei spanyolt nemcsak különös, egyedi szókincsük nehezíti, de a gyorsaság és a kelleténél jóval lazábban artikulált szóvégek és zöngétlenített zöngés hangok teszik arckifejezésmet teljesen kétségbeesetté annak hallatán. Na, de sebaj, ez állítólag elmúlik.. Mindenesetre az vigasztaló, hogy egy equadori (tehát nem chileit beszélő) turistacsoporttal egész hosszan elbeszélgettem az európai nyelvcsaládokról.
Kulturpingvinek
Ha szakaszokra kellene bontani a kintlétünket, az első a tudománydiplomáciai szakasz. Ez elsősorban Balázst és Zsoltot érinti, akik a Száraz-Andok Program együttműködésit tető alá hozandó, időnként felöltik pingvin jelmezeiket, és az ország különböző pontjain bemutatják eddigi eredményeinket és további terveinket. Ezidő alatt a természetközelhez szokott terepgyerekekkel valahogyan túl kell élni a nagyvárost.
