Hogyan is lehetne egy ilyen bejegyzést elkezdeni, hogy ne legyen tömegcikk illata? Egy klisével: Sok van, mi csodálatos, ... mégis – szerény véleményem szerint – az ember a legcsodálatosabb, aki túlélését ösztönösen az állandó tanulásban érzi. Azaz merem remélni, hiszen nekem erről, kérem...