Bonaparte közénk akar tartozni!
Az 1872-ben létrejött Magyar Földrajzi Társaság alapítását és kezdeti éveit számos izgalmas dokumentum őrzi. A barátságtól és örömtől fűtött hangvételű levelezésekből egy pezsgő, nemzetközileg is tudományosan helytálló szervezet élete elevenedik meg az olvasó előtt. Az egész világot átfogó kapcsolatrendszer Kolumbiától Japánig terjedt.
Egy herceg 1885-ben kérte felvételét a Társaság tiszteletbeli (levelező) tagjai közé.
Tagságának elfogadását az 1885-ös évi Földrajzi Közlemények 1. száma közli. Roland Napoléon Bonaparte herceg (I. Napoleon császár testvérbátyjának, Lucien Bonaparte-nak unokája; 1858-1924) 1910-től a Francia Földrajzi Társaság, később a Francia Asztronómiai Társaság elnöke, földrajztudós, botanikus.
A Francia Antarktisz Expedició (1903-1905) alatt Jean-Baptiste Charcot róla nevezte el a 60° szélességi foktól délre található Anvers-sziget Roland Bonaparte-fok-át. Bonaparte számos tudományos értekezés szerzője, könyvtárunk neves adományozója. Az itt közölt aláírása és címere egy 1885-ben keltezett köszönő-levél részletei.
Bonaparte tisztelettel kéri az Elnökséget, hogy számára mindenkor küldjék meg a Földrajzi Közlemények tiszteletpéldányát. A herceg 1886-ban három rendbeli antropológiai képgyűjteménnyel is gazdagította könyvtárunk állományát. Kiemelt figyelmet szentelt ugyanakkor a magyar földrajzi tudományos tevékenységnek is, így 1900-ban az alábbi kéréssel fordult Erődi-Harrach Béla elnökhöz: "... Bonaparte Roland herczeg a Párisi Földrajzi Társaság szerkesztő bizottságának elnöke ... kéri ..., hogy miután a társaság a jövőben a külföld geographiai mozgalmainak ismertetésére különös súlyt akar helyezni, jelöljön ki a társaság [t.i. Magyar Földrajzi Társaság] egy tagot, aki a magyar geographiai munkálatokról szóló értesítéseket kész volna összeállítani s a folyóirat szerkesztőjének Rabotnak rendelkezésre bocsátani. - A választmány felkéri dr. Jankó titkárt, hogy e munkára vállalkozzék." (Földrajzi Közlemények 1900.)
Ady Endre párizsi jegyzeteinek egyikében elismerően írt Bonaparte hercegről
(megjelent: Budapesti Napló 1907. március 8.):
"Az embernek jól esik látni olykor, hogy vannak még bölcs emberek. Ilyen bölcs ember Roland Bonaparte herceg. Tehette volna ő is, hogy dühösen szaladjon Franciaországból. Ő nem akart lemondani Párizsról s fölcsapott köztársasági polgárnak. Az első Bonaparte, Napóleon, fölosztotta a világot. Roland herceg is ezt csinálja, mint geográfus. Ő is méri, méregeti a földet. Császár nem lesz belőle, de íme beválasztották a Tudományos Akadémiába. Ő a negyedik Bonaparte száz év óta az akadémikusok között. De a másik hármat a császári fenség címe juttatta ilyen dicsőséghez. Roland Bonaparte a maga erejéből s bölcs számításából lett akadémikus. Igen kevés fejedelmi családból kerülne ki hasonló, ha a fejedelmi család már nem volna fejedelmi család. Mégis csak a polgárvér a legjobb vér a mi korunkban. A kis korzikai famíliából, ha császár nem is, de egy akadémikus még íme könnyen kerül ki."