Találtam egy házat! Egész kecses. Még méretei is vannak. Most gyűjtök, hogy felhúzhassam - gondoltam mindaddig, míg ki nem derült az irattár feldolgozása során, hogy ez nem egy ház. Azaz, ez nem egy fecni, hanem egy levél, egy fecni, és egy „xerox” másolat egy anyakönyvből. Rájöttem, hogy rohanok az olvasással, hát vissza a paleográfiához, lassítok, és lám a cím: Hunfalvy-János szülőházának homlokzata.
Még mielőtt Hunfalvy János tevékenységének ismerői tovább mennének, maradjanak!
Korai kutatásaim közepette heveny fájdalom fogott el, hogy nem élhettem pont száz évvel ezelőtt. Hunfalvyék vasárnapi ebédasztala körül ugyanis minden helyet foglalt, ami egy földrajzi könyvtárosnak heveny izgalmat nyújthat: földrajz, nyelvészet, könyvtártudomány, geocsákány, és a Magas-Tátra. Ilyen pillanatokon érzem igazán, hogy valódi égi áldásként hullott fejemre a könyvtárrendezés feladata, s vele az irattári anyag feldolgozása. Mindenkit megismerhetek, kinek keze munkája előttem fekszik. Tán még ők is engem.
Adott egy törékenyen vékony papíron álló rajzocska, s mellé egy kedves levél cirkalmas fejléccel. Ha még ez nem lett volna elég, előcsúszott a mappából egy széles, elbarnult papír, amin kifejezetten a XIX. század elejére jellemző kézírással róttak anyakönyvi adatokat. Először a rajzos pici papírlapnak örültem, amit nem más rajzolt, mint Róth Samu. Bevallom, az ilyen fecniknél némileg leizzadva a lehidalástól, örülök, hogy gumikesztyű van rajtam.
Róth Samu foglalkozásának leírása másfél soros felsorolás. Ugyanúgy, mint korának jellemzően sokoldalú tudósaié. És akinek még hiányzik egy kis nyelv-romantika: Böckh János írásában a szép geolog címmel látta őt el.
A levél szövege betűhíven:
Magyarországi Kárpátegyesület
Lőcse, 1889 junius hó 4-én
Mélyen tisztelt Főtitkár Úr!
Igéretemnek megfelelően elmentem f. hó 1-én Nagyszalókra [szlovákul Veľký Slavkov] és felkerestem Hunfalvy János szülőházát. Ezen épület a Téli utczán 54 szám alatt van. Azelőtt fából volt építve, de az 1866diki tűzvész után kőből épült. A ház most Loisch Márton közjegyző tulajdona. A mellékelt vázlatos rajz az épület homlokzatát tünteti fel. A bejárat az udvar felől van. Az alkalmazandó tábla helyét megjelöltem a rajzban. A méretek szintén közölve vannak. Ugy vélem, hogy a közölt adatok elégségesek a terv keresztülvitelére. Mellékelve küldöm az anyakönyvi kivonatot is, helyességéről személyesen meggyőződtem.
Nagyon czélszerű volna, ha a tábla ideje korán elkészülne, hogy a leleplezéssel egy kis kirándulást lehetne összekötni. Én szívesen rendelkezésére állok az uraknak.
Kiváló tisztelettel
Róth Samu
1888. decemberében elhunyt a Magyar Földrajzi Társaság első, alapító elnöke, Hunfalvy János
Társaságunk méltóképpen igyekezett megtisztelni a földrajztudóst, s ennek a korban a legkézenfekvőbb módja egy emléktábla elhelyezése volt szülőházán.
A Turisták Lapja így értesíti olvasóit a tervről:
„A magyar földrajzi társaság egyik választmányi ülésén elhatározta, hogy elhunyt elnökének, Hunfalvy Jánosnak szülőházát Nagy-Szalókon (Szepesmegyében) emléktáblával látja el. A társaság főtitkárának megbízásából Dr. Roth Samu, a Kárpát-Egyesület alelnöke Hunfalvy szülőházát meglátogatta s arról vázlatot készített. Az emlék leleplezése augusztus második felében lesz. A Hunfalvy-testvérek szülőháza jelenleg Loisch Márton közjegyző tulajdona." (Turisták Lapja, 1889. 176.)
Fentiek alapján a ház vázrajzát Róth Samu az emléktábla ügyén személyes megfigyelés alapján készítette. Sajnos a Magyar Földrajzi Társaság irattárában eddig nem leltem fel a szóban forgó választmányi ülés jegyzőkönyvét. Érdekes módon, a Földrajzi Közlemények sem említi az emléktábla megrendelését. A házról, annak környezetéről nincs további információnk.
A „művész” a rajzon kiemelte, hol lehetne az emléktáblát elhelyezni. Nem vagyok építész, de jól kivehető, hogy az elhelyezendő tábla felett látszik a ház falának megerősítése. Romantikus képzelgéseket félre téve bent élő családról, elkezdtem kutatni az egykori Téli utcai ház után. Sötét történelmünket ismerve szinte biztosra vettem, hogy a ház már nem áll, nem állhat. És itt jön (mindjárt) a közfeladat.
Róth Samu még egy dolgot biztosra akart venni. Hunfalvy János születési adatait. Elzarándokolt hát a parókiára, s kézzel kimásoltatta az anyakönyvből az adatokat. Sok régi kézírással volt már dolgom, de ez a kedves, naiv, öreges írás szinte szíven érintett. Mivel a papír mérete majdnem 50 cm széles, úgy érzem egy egyszerű, a pennát nehezebben használó öreg ember kezétől származik.
És a Kivonat szövege betűhíven:
Szép, naiv és kedves bejegyzés haláláról, nagyságáról. Ha csak ma is bekerülhetne néhány dicsérő szó az anyakönyvekbe, mennyivel szebben emlékeznének az emberek...
Róth Samu személyére, munkásságára szintén nem térek ki, elég a történetünkhöz, hogy tragikus rövidséggel fent kelt levele után, 1889. november 17-én elhunyt.
Vajon látta-e a táblát elkészülni? Irányított, mint tevékenysége során oly sokszor? Pörölt és érvelt. Manapság nem számít best-seller olvasmánynak a Földrajzi Közlemények, és semmilyen közlemények úgy általában. De ha egy kicsi időt szánunk rá, ezek a nagy emberek szinte hús vér kollégákká növik ki magukat egy-egy jegyzőkönyv lapjaiból. Veszekednek, vállon veregetik egymást, féltik a tudományt, s mindeközben nyugodtan pipázgatnak.
Sorolni is nehéz lenne azt a rengeteg cikket, munkát, amit a Magyar Földrajzi Társaságnak küldött, adományozott Róth Samu, gyarapítva ezzel könyvtárunkat, amelyet ma is a Társaság legnagyobb tárgyi értékének tartanak.
Csendes vasárnapi délutánokon, ez a könyvtár igen is megelevenedik. Nagyon csendben, nagyon sokan járnak benne. Ilyenkor mindig megállok, s megvárom, míg nem zavarom a találkozásokat, majd lapátolok tovább.
És vissza a címhez
Reményeim szerint a jelenlegi nagyszalóki polgármester segíteni tud, és hamarosan több információt is kaphatunk az emléktábláról. Kívánom, hogy sikerüljön közzé tenni. S legyen ez felhívás túratársaimhoz is: aki teheti, és a Magas-Tátra lábainál jár, menjen el Veľký Slavkov-ba, és adjon nekünk hírt az emléktábláról, a mai környezetről.
Köszönettel: a Moly.
