Az Erdőszentgyörgytől légvonalban 5 km-re fekvő Bözödújfalu kicsiny településéről először a rendszerváltás környékén lehetett hallani, ugyanis az akkori román vezetés a falu mellett csordogáló Küsmöd-patak felduzzasztásával és a Bözödi-víztározó létrehozásával próbált megoldást kínálni a környék árvízgondjaira. A beruházás indoka egy árapasztó-árvízvédelmi rendszer megépítése volt, azonban az így kialakuló mesterséges tó Bözödújfalu kiürítésével és szinte teljes elpusztításával járt. Csupán a falu legmagasabban fekvő utcájából maradt meg néhány ház, ezekben ma is nagyjából harmincan élnek.

Széles körben terjedt el, hogy a település elöntése a magyarság ellen irányult, ám az ilyen típusú falurombolások – árvízvédelmen túlmutató – oka általánosabban a kicsi, összetartó közösségek felszámolása is volt.

Az akkori Romániában nemcsak Bözödújfalu járt hasonlóan, viszont az itt történtek váltak az erdélyi falurombolás szimbólumaivá.

Archív képen – „A Temlom Őre – 2010” – írtuk egykori cikkünk képcímeként (A Földgömb 2010/5). Akkoriban már erősen málladozott a római katolikus templom toronymaradványa

Kerekes István

A gát építése már az 1970-es évek közepén megkezdődött, azonban pár év múlva a munkálatokat leállították, majd egy évtizeddel később folytatták. A kitelepítések 1985-től folyamatosan zajlottak. A tározó feltöltése 1994-re fejeződött be, ekkor a település csaknem teljesen víz alá került. A helyiek sokszor saját kezűleg bontották vissza házaikat az alapokig, majd adták el építőanyagnak, mivel a hivatalos kárpótlás összege nevetségesen alacsony volt. A végül otthagyott anyagokat pedig a helyben maradók hordták el és használták fel.