Kénnel szinte mindenki találkozott már élete során – ha máshol nem, a kémiaszertárban. De nem ismeretlen annak sem, aki borral vagy szőlővel foglalkozik.
A gránát-csoport egyik leglátványosabb tagja a vörös és narancs árnyalataiban tündöklő spessartin. E népes csoport több tagját (grosszulár, almandin) is bemutattuk már, melyek kémiai összetétele azonban némileg különböző.
A kalcium-karbonát polimorf (azonos összetétel, de különböző szerkezet) változatai közül a kalcit utáni leggyakoribb ásvány.
A közelmúltban Ausztrália egyik rézbányájában érdekes, lencse alakú, égszínkék kristálycsoportokra bukkantak. A Malbunka-táró hófehér kaolinlencséiből csodálatos, csillogó azurit korongok láttak napvilágot, melyek hamar a gyűjtők kedvenceivé váltak.
E karbonátásvány élénkrózsaszín, esetenként pedig meggypiros színének köszönhetően a gyűjtők körében méltán népszerű. Színe miatt régen málnapátként említette a szakirodalom (a „-pát” utószót a kiválóan hasadó ásványokra használták).
Néhány éve jelentek meg az ásványpiacon azok az indonéz kalcedonok, melyeket a helyiek „szőlőachát” kereskedelmi néven hoztak forgalomba. A lelőhely azóta is ontja magából a lila és zöld különböző árnyalataiban pompázó ásványcsodákat.
Az egyik legkedveltebb drágakő, általában gránitos kőzetek durvakristályos változataiban, az ún. pegmatitokban jelenik meg földpátok, kvarc és csillámok társaságában, gyakran más drágakövekkel együtt (turmalin, berill stb.).
Neve a latin grossularia szóból származik, ami egrest jelent, utalva az ásvány általában zöldes-barnás színére.
A Magyarhoni Földtani Társulat kezdeményezésére ötödik alkalommal kerül sor az Év Ásványa kiválasztására. Az aktuális jelöltek: a turmalin, az apatit és a barit. szavazni október 15-ig lehetett az evasvanya.hu oldalon.