A Lagoa di Fogo, a „Tűz tava” – São Miguel központi fekvésű Água de Pau vulkánjának külső, idősebb kalderapereme egy 26 ezer évvel ezelőtti összeomláshoz kapcsolódik, míg a belső 15 ezer évvel ezelőtt keletkezett. Ennek belsejét tölti ki e tó. „Tűz” utoljára az 1563-as működés során érintette, ám a „forróságot” továbbra is tanúsítják a külső peremek meleg vizes forrásai, melyek közül a Caldeira Velha és Caldeiras da Riberia Grande népszerű fürdőcélpont, míg Pico Vermelhónál geotermikus erőmű hasznosítja a földhőt

Fotó: Simán László

A vulkánok formálta és ember által finoman továbbalakított tájat sokáig csak maguk a szigetlakók, illetve az óceánt átszelő kereskedők és bálnavadászok, az utóbbi évtizedekben pedig a népes azori diaszpóra hazalátogató tagjai járták. A globális turizmus dinamikus növekedését azonban az Azori-szigetek sem kerülhette el: az utóbbi húsz évben a vendégéjszakák száma több mint háromszorosára növekedett. A turisztikai szakemberek és a helyi hatóságok előtt azonban ott lebeg Izland intő példája, a tömegturizmus veszélyei, melyek egyre jobban kiütköznek az észak-atlanti „társszigeten”.

Épp ezért a jövőt az ökoturizmusban, a környezetet jobban kímélő látogatási formákban látják: a helyi közösségekhez tartozó szálláshelyek és termékek támogatásában, a természeti látványosságokra, így a különleges földtani környezetre és változatos élővilágra alapozó túrákban. Ez utóbbiakhoz a szigetvilág valóban páratlan alapanyagot nyújt…

Lagoa Rasa – A Sete Cidades és Água de Pau vulkáni komplexumok közti nyugati Picos mezőt több száz, egyszeri kitöréshez kapcsolódó salakkúp, illetve néhány, a víz és magma találkozásával kialakult maarvulkán uralja.

Fotó: Simán László

Kontinensek forrongó határán

A Portugália autonóm tartományát képező szigetvilág nemcsak adminisztratív tekintetben jelenti Európa legnyugatibb területét (a Flores szigetén található Fajã Grande Európa legnyugatibb községeként reklámozza magát), hanem földtani értelemben is Európa határán, sőt néhol azon is túl található.

A geológiai keretet három (Eurázsiai-, Észak-amerikai-, Afrikai-) kőzetlemez találkozása és az Azori-forrófolt adja meg, és ezekhez kapcsolódik a szigetek igen változatos vulkáni formakincse.

A szigetvilág mintegy 8 millió éve kezdett kialakulni, és a legidősebb Santa Mariától alapvetően nyugat felé fiatalodik, míg a legfiatalabb Pico mindössze 270 ezer éves.

15. századi benépesülése óta 28 vulkánkitörést (szárazföldit és tengerit vegyesen), illetve számos földmozgást, súlyos földrengést jegyeztek fel. A legfrissebb jelentős esemény Faial szigetéhez kötődik. 1957–58-ban a Capelinhos vulkán születése és tevékenysége a Surtsey-típusú, döntően sekélytengeri, a víz erőteljes jelenlétéhez kötődő kitöréstípus első, részletesen vizsgált esete volt a modern történelemben.

A déli partvonal közvetlen közelében emelkedik ki az óceánból az Ilhéu de Vila Franca – A sziget egyedülálló formája, az 500 méter átmérőjű „medencét” körülölelő földdarab heves, tengeralatti robbanásos, úgynevezett Surtsey-típusú kitöréshez kapcsolódik. A tenger pusztító ereje a keleti és északi oldalt már erősen erodálta, így itt kis kapukon szabadon áramlik ki és be a tengervíz az egykori kráterbe. Egyedi fürdőhely ez, ahol az óceán „medencében megszelídített” hullámai közt nemcsak a fürdést lehet élvezni, hanem geológiai képeskönyvként tárul az ember szeme elé a kitörés rétegsora is a tengervíz ereje által pusztított sziklákon

Fotó: Simán László

Fotó: Simán László

Nem véletlen, hogy a portugál geológusszakma számára a mai napig fájó pont, hogy e látványos kitöréstípus elnevezése nem erről az esetről, hanem az izlandi Surtsey évekkel későbbi, 1963-as születéséről történt.

Az akkori földmozgásokhoz kapcsolódó tragédiák (lakhatatlanná vált házak, a vulkáni hamu következtében beszűkült mezőgazdasági lehetőségek) miatt mintegy 2000 ember hagyta el Faial szigetét, és telepedett le az USA-ban és Kanadában (leszármazottaik alkotják ma is a kint élő azori diaszpóra magját). A legutóbbi, 1998. júliusi, 5,6-os földrengés is leginkább Faialt érintette, számottevő károkat okozva az épületekben.