Termékeny törmelék – landart a szőlőben (is)

Hűvös az este a szeles sziget egy eredeti, sok száz éves, kőből rakott földműveskunyhójában. A hálóban egyre az jár a fejemben, vajon hogyan élt és aludt itt – mondjuk, úgy 300 éve – egy kanáriócsalád? Hogyan próbáltak megélni ezen a sivárnak tűnő, vulkanikus törmeléken és szoronghattak a kalóztámadásoktól? Vajon hová menekülhettek? A válaszokért be kell járni a környéket.

Már a szomszédságban látni a szépen gondozott, dúsan növő februári zöldborsóágyásokat és paradicsombokrokat. Nem egészen értem, hogy a csupasz, száraz salakon mindez hogyan lehetséges, de a hajnali pára és a vulkanikus alapanyag gazdag ásványianyag-tartalma is sejteti, hogy nem paranormális jelenségek tanúi vagyunk. A hegyoldalakon foltokban növő euforbiákat követve kisebb völgyekbe jutunk, melyek alja kifejezetten zöld, sok helyütt művelt. Ám a nedvességcsapdaként szolgáló mélyedésekben azért nem olyan kilátástalan a helyzet. Annyira nem, hogy a szőlőnek oly kedvező vulkanikus talajon világhíres borászatok létesültek.

Fotó: Nagy Éva Johanna
Szőlészet-művészet - Először azt gondoltam, egy hatalmas landart-művet nézek. Talán egy lelkes Andy Goldsworthy-tanítványét. Ám gyorsan kiderült, itt a gazdák a környezettől tanulták el a forma és funkció együttes hatékonyságát

Lanzarote vulkánjai az 1730-as években újból életre kelve, robbanásokkal kísért kitörések közepette vastag hamuval és salakkal borították be a korábban kialakított művelt területeket.

Ez elsőre súlyos katasztrófának tűnt a szigetlakók számára, ám hamarosan világossá vált, hogy a tápanyagokban bővelkedő vulkáni váztalaj kifejezetten ideális egyes növények termesztéséhez.

Szivacsos, porózus szerkezete hamar magába szívja, de meg is tartja a nedvességet. A salak után felhalmozódott, finomabb szerkezetű hamu pedig jó szigetelőrétegként szolgál: a párolgás lassítása mellett kiegyenlíti a nappalok és éjjelek közti hőkülönbséget, ezzel temperáltabb körülményekhez segíti a növényeket.

Ezek a feltételek számos itteni szőlőfajta számára ideálisnak bizonyultak. Mindemellett pedig az Atlanti-óceán felől érkező, kitartó, hűvös szelek és a nappalok melege megadja számukra azt a léghőmérsékleti változékonyságot, ami a borszőlők számára szükséges a gyümölcssavasság és a cukortartalom megfelelő egyensúlyának biztosításához. Ma a Kanári-szigetek legismertebb fajtája a malváziaszőlő, ezzel dolgoznak Lanzarote legnagyobb borászatai, az El Grifo és a La Geria is.

Fotó: Diegyms ®shutterstock

A szép, egyenes sorokba rendezett szőlőtőkéket itt kár keresni – izgalmas, kör alakú mélyedésekben bújnak meg a növények. Így az állandó széltől védve, a Nap sugarait parabolaként gyűjtő felület hosszabb ideig megtarthatja a hőt, és melengetheti a szőlőnövényt az éjjel hűvösében.

Ráadásul így hajnalban nagyobb felületen csapódhat le a pára, amelynek nedvessége biztosan nem szivárog el haszontalan irányokba, csakis a növény felé, és a szélvédett helyen a párolgás is lassabb.

A növények elrendezése mellett, a borászati épületek látványa is harmonikus, megnyugvást ad a szemnek. Nem csoda, hiszen César Manrique keze van a dologban...

Fotó: Nagy Éva Johanna
Földszínek - A környezetben és a településeken ritmikusan ismétlődő barna, kék, zöld és fehér harmóniát ad a sziget látványának

Ki volt César Manrique? Miért jó a tetves kaktusz? Egy nemzeti park, ahová belépni tilos? Miért nincsenek magas házak és városi forgalom Lanzarotén? Olvasson tovább a nyomtatott magazinban!