Ám ami e gyakori ásványokat itt most igazán érdekessé teszi, az a képződésük. A lelőhely ugyanis a Gyöngyösoroszit Mátraszentimrével összekötő altáró, melyet miocén andezitben alakítottak ki: e táró a 75–155 és 160–225-ös méterközein ún. mandulaköves andezitet tár fel. Ezt a kőzetet felfújták a felszabaduló gázok és gőzök, és kerek-ovális üregeket alakítottak ki benne. Az üregek mérete néhány millimétertől akár több tíz centiméteres méretig terjedt. A kőzet ún. propilites („zöldköves”; azaz a kőzet eredeti ásványos összetétele hidrotermális hatásra átalakul, jellegzetes ásványtársulást kialakítva, melyek tipikus zöldes színt kölcsönöznek a kőzetnek) átalakulást szenvedett, melynek során ezek az üregek ásványokkal töltődtek ki.

Az üreg falára kiváló vékony kvarckéreg mellett főként klorit, adulár (hidrotermális káliföldpát), valamint epidot, fluorit, kalcit és pirit képződött. A fluorit esetenként élénklila, kék, zöld és sárga színben is előfordult. Szinte mindig a kocka, esetenként pedig apró lapokként az oktaéder lapjai jelennek meg a kristályokon, sokszor lépcsősen, néhány milliméteres, esetenként több centiméteres méretben. Érdekességük, hogy színük sokszor idővel változik (pl. mélylilából zöldre). E „mandulakövek” a bontottabb részeken szinte kiperegnek a mállottabb andezitből.

Képalá: Fluorit, kalcit, pirit, kvarc – Gyöngyösoroszi, Mátra 30x27x26 mm (Kupi László gyűjteményéből)