A természetben szinte tiszta terméselemként is előfordul, azonban felszínét – az arannyal ellentétben – majd’ mindig oxid- vagy szulfidréteg fedi, mely jellegzetes sötétszürke-fekete patinát kölcsönöz az egyébként változatos megjelenésű ásványnak. Leggyakrabban görbült szálakként és fonatokként jelenik meg (bizonyos lelőhelyekről karvastagságú, kötélszerű ezüstöket is leírtak), de pecsétek, tűs, fenyőfaszerű, vagy éppen halgerincre emlékeztető vázkristályok formájában is ismert. Szabályos rendszerben képződő kristályai – melyek legtöbbször kocka, oktaéder és dodekaéder, valamint e formák kombinációi – ritkák és értékesek a gyűjtők köreiben.

Fémfényű, opak, jellegzetes fehér-ezüst színű, viszont hamar oxidálódik, idővel a levegő nedvesség- és kén-dioxid-tartalmának hatására sötétbarna, fekete, legtöbbször akantitos (ezüst-szulfid) bevonatot képezve.
Keménysége a Mohs-skálán 2,5-3, kiválóan hajlítható, nyújtható, hengerelhető, törési felülete horgas, egyenetlen. Sűrűsége kb. 10,5 g/cm3.

Több földtani környezetben is megjelenik. Az ún. ötelemes ércesedésekben bizmut-, kobalt-, nikkel- és uránásványok mellett ezüstásványok redukciós terméke a termésezüst. Ugyancsak a cementációs zónában, az érctelepek oxidációs zónája alatt közvetlenül ólomérctelepek gyakori kísérője. Hidrotermális ércesedésekben késői kiválásként is megjelenik. Ritkán hömpölyök, rögök formájában is találják.

Klasszikus előfordulásai a Cseh–Szász-érchegység bányái (Schneeberg, Schleema, Freiberg, Pöhla, Přibram), a norvégiai Kongsberg, de jelentős lelőhelyei vannak az Egyesült Államokban, Mexikóban (a világ vezető ezüsttermelő országa, a képen bemutatott példány is Mexikóból származik), Marokkóban, Bolíviában, Peruban, Chilében, Kazahsztánban, Ausztráliában és Kínában is. Ritkán hazánkban is megtalálták legfeljebb 1-2 mm-es szálait, kristályhalmazait (Rudabányán, Nagybörzsönyben és Telkibányán).

Az ezüst egyik fontos érce (mint elem az ezüst sok ásványban fellelhető, legnagyobb tömegben a galenites ólomércben van jelen, ahol az ólom-szulfidban jelenik meg ezüstásványok formájában).

Magát az ezüstöt az ékszer- és érmekészítés mellett kiváló elektromos vezetőképessége miatt az elektronikában és fényérzékeny sókként (ezüst-bromid, ezüst-jodid) a fotoipartban használják nagy mennyiségben. Utóbbi jelentősége a digitális képalkotás előretörésével visszaszorult. Ám fényvisszaverő üvegek, tükrök készítéséhez, valamint fertőtlenítő-, antibakteriális szerek készítéséhez ma is elterjedten használják.