Szigetköz – Duna-ágak útvesztője

A földrajzórán – elméletileg – úgy tanultuk: az itteni két Duna-ág (az Öreg- és a Mosoni-Duna) ölelésében fekszik Magyarország legnagyobb szigete. Ez persze nehezen érthető és látható-érzékelhető így, szigetként közelítve a területhez, hiszen

rengeteg zátonysziget, folyóág, holt- és élő meder hálózza be azt a hatalmas hordalékkúpot, amit az Alpok felől érkező, erejét vesztő, így hordalékának nagy részét lerakó Duna épített.

Ráadásul van még jócskán ide illeszkedő terület a szomszédos Szlovákiában is, hisz a Csallóköz is ugyanúgy a nagy, Duna lerakta üledéken keletkezett, Duna-víz meghatározta vízivilág tagja.

Torkolati fenékküszöb - Ha a Szigetköz vízrendszerét úgy képzeljük el, mint egy fürdőkádat, akkor ez az ásványrárói helyszín a lefolyó. Innen a fő Duna-ágba jut a víz. Fotón: Ásványráró közelében található a Farkaslyuki-zárás

Fotó: Sarusi István

Valójában tehát arról van szó, hogy az óriási, kavicsos kúppaláston évezredek, sőt évszázezredek során igen változatos utat jártak be a mai vízfolyások ősei, és ez a dinamikus helyváltoztatás – hordalékmozgatással és -felhalmozással kísérve – ma sem ért véget, bár az ember ebbe jócskán beleavatkozott. A változatos futású, instabil helyzetű medrek, a hatalmas ártéri erdők, az áradásokhoz alkalmazkodott településrendszer és tájhasználat összességében vadregényes varázsával kápráztatja el az arra járót. A fővárosból ideiglenesen át is települtem ide egy évre, hogy végigkísérjem a természet körforgását.

Bár maga a nagy hordalékkúp 130 km hosszú és kb. 50 km széles, orsó alakú képződmény, melynek dunai üledékvastagsága a 300 m-t is meghaladja, maga a Szigetköz – 50 km-es hosszával és 6–8 km-es szélességével – ennek csak egy szelete.

A lápok, rétek, fattyúágak, kisebb-nagyobb csatornák és különböző magasságú, rendszeresen elöntött árterek vagy épp gátakkal védett és magas mezőgazdasági hozamú síkvidékek elképesztően változatos természeti és kulturális értékekkel csábító területére érkeztem.