A karsztfenomén

A kisvárosi kereskedő-hivatalnok családból származó Jovan Cvijič okos gyerek volt, akit szülei először Belgrádba küldtek tanulni, ám jó eszével és nyelvérzékével ott is kitűnt, így sikerült egy bécsi egyetemi ösztöndíjat megszereznie, melynek révén természetföldrajzot és geológiát hallgathatott a Monarchia fővárosában. Doktori témavezetője azt tanácsolta neki, hogy tanulmányozza a Dinári-hegyvidék különleges formakincsét. Így lett Cvijič tanulmányainak egyik mintaterülete a Dinaridák Bécshez legközelebbi darabkája, vagyis a Karszt-fennsík.

1893-ban be is nyújtotta doktori disszertációját, melynek címe ez volt: Das Karstphänomen. Maga a karszt szó ekkor szerepelt először tudományos műben, de a Dinári-hegyvidék szláv népei „krs” vagy „kras” formában köznévként már régóta használták a köves, kopár területekre – általában valamilyen helynévvel együtt. A szlovén Karszt-fennsík valóban egy mintapéldánya volt e köves, kopár, töbrökkel lyuggatott fennsíkoknak.

Trieszt kőolajtárolókkal pettyezett látképe a fennsík szlovén pereméről, Socerb kissé romos várából szemlélve. Jobbra a Karszt-fennsík sziklás letörése

Fotó: Telbisz Tamás

A helyiek természetesen jól ismerték ezeket a formákat, de Cvijič volt az első, aki tudományos alapossággal ismertette ezen jelenségeket (fenoméneket), felismerve, hogy alapvetően a mészkő kémiai oldódása a felelős e formák létrejöttéért.

Így terjedt el az egész tudományos világban a Cvijič által németes formában leírt „karszt” kifejezés, amelybe az eredeti köznyelvi fogalomtól eltérően már nemcsak a köves felszínt, de a föld mélyében lévő barlangokat is beleértjük.

Amúgy a Karszt-fennsík alatt valósággal hemzsegnek a barlangok, az olasz és a szlovén oldalon együttesen ma több mint 4000 barlangot ismerünk. Ennek háromnegyede a jóval kisebb olasz területen található, ami arra utal, hogy a szlovén részeken még mindig temérdek barlang vár felfedezésre! (Megjegyzendő, hogy pár évvel később volt egy francia javaslat is az oldásos felszínfejlődéshez kapcsolódó formakincs tudományos megnevezésére. Nem meglepő módon a derék gallok a Francia-középhegységben elterülő „Causse” fennsíkok nevét szerették volna általános névként használni, de végül maradt a karszt.)

A Kačna jama - Patakos járatának falait az örvénylő víz által formált „áramlási kagylók” uralják. Ebben a szintben cseppköveket ne nagyon keressünk, hiszen a barlang jelenlegi fejlődési szakaszában az itt rendszeresen keresztüldübörgő áradások minden apró cseppkőkezdeményt eltörölnek

Fotó: Egri Csaba

A „karszt”-on túl még egy kifejezés származik innen Cvijič jóvoltából: a dolina szó, amit a karsztkutatásban a kis méretű (néhány 10–100 m átmérőjű), zárt mélyedésekre használunk számos nyelvben. Ez a szó azonban némiképp félreértés eredménye, mert ezen a vidéken minden mélyedésre azt mondják, hogy dolina, nemcsak a kicsi-zártakra; továbbá a szláv nyelvekben általánosságban „völgyet” jelent a dolina. De ha egy kifejezés egyszer gyökeret ver, azt attól fogva nehéz kigyomlálni, így maradt a dolina is a szaknyelvben.

Vak, száraz és vizes völgyek, karszt a Reka folyó mentén és még több karszt-klasszikus. A cikk folytatásáért lapozza fel a nyomtatott magazint!