Csak néhány olyan rodokrozit-lelőhelyet ismerünk, ahol a kristályrácsba épülő vastartalomnak köszönhetően vörös színben is megjelenik. Ezek közül talán a leghíresebb a coloradói Sweet Home-bányából 1992-ben előkerült „Alma King”, mely a legnagyobb ismert rodokrozit-egykristály. 15 cm-es méretével, mélyvörös színével a Denver Múzeum felbecsülhetetlen értékű kincseként ma is megtekinthető. A bánya ezernél is több drágakő-minőségű rodokrozitot adott, a gyűjtők hatalmas pénzeket fizetnek egy-egy példányért.

A másik világhírű lelőhely a Dél-afrikai Köztársaság területén elterülő Kalahári-mangánmezőn nyílt N’Chwaning-bánya, mely leginkább szkalenoéderes, tűzvörös kristályairól híres. Innen származik a képen bemutatott példány is.

A rodokrozit mangán-karbonát (MnCO3), trigonális rendszerben kristályosodik, legtöbbször romboéderes, szkalenoéderes formákat hozva létre, de előfordul tömeges és cseppköves változata is. Hasadása romboéder szerint kiváló, keménysége kicsivel a kalcit fölötti (3,5–4-es a Mohs-skálán). Színe a beépülő nyomelemnek köszönhetően széles skálán mozoghat, de alapvetően rózsás-vöröses-narancsos, karcszíne fehér.

Általában magas hőmérsékletű hidrotermális ércesedések gyakori kísérőásványa, de megjelenhet szintén magas hőmérsékletű metaszomatikus telepekben, illetve üledékes mangánércesedések későbbi hidrotermális felülbélyegződésekor, általában ereket formálva. Ilyen előfordulása ismert hazánk területéről a bakonyi Úrkútról, ahol a manganit-piroluzit erek felnyílásakor ritkán rózsaszín, gömbös kristályhalmazai kerültek elő. Ugyancsak megjelent a gyöngyösoroszi érces telérekben, ritka, milliméteres nagyságrendű romboéderes kristályok és halmazok formájában.

Európában több lelőhelye is ismert, legszebb példányait Kapnikbányáról ismerjük (típuslelőhely), de nagyszerű darabok kerültek elő Trepcsáról (Szerbia), Madanból (Bulgária), illetve Chalkidikiből (Görögország) is. Ugyancsak szép rodokrozitokat találtak a németországi Wolf-bányában.

A két – már korábban említett – világhírű lelőhelye mellett mindenképp megemlítendő a perui Oyon-, az argentin Capillitas-, a kínai Wutong-bánya és a japán Oppu-bánya is.

A mangán érceként tömeges előfordulásait bányásszák (az úrkúti mangánvagyon egy része is karbonátos mangánérc volt), ékkő-minőségű példányait gyűjtőkőnek csiszolják, viszont fizikai tulajdonságai miatt ékszerben viselésre csak tömeges változatai alkalmasak.