TURMALIN – Drágakő a szivárvány minden színében

Bonyolult összetételű boroszilikát ásványcsoport, kristályszerkezetébe fémek sora épülhet be. Leggyakrabban a fekete színű sörllel találkozhatunk, drágakőnek csak kivételes esetben csiszolják, viszont a turmalin jellegzetes, ceruza alakú kristályformája jól tanulmányozható rajta is. Értékesebb, színes változatai közül leginkább a barna, sárga, ritkán kék magnézium-turmalin, a drávit, valamint az alkáli-turmalin, az elbait különböző árnyalatú kristályai kerülnek elő, így a zöld (verdelit), a kék (indigolit) de előfordul lila, rózsaszín színekben is (liddicoatit), míg színtelen, akroitváltozata ritkább. Vörös változatával, a rubellittel a május-júniusi számban már megismerkedtünk.

Elbait – Paprok, Afganisztán. 50x16 mm

Fotó: Kupi László

Gyakran egy kristályon belül hosszanti irányban, vagy akár belülről kifelé több színt is találhatunk, ezek közül a legismertebb a „dinnyeturmalin”, melyet többnyire szeletként értékesítenek. Hetes keménysége (az üveget karcolja) és ragyogó színei alkalmassá teszik arra, hogy drágakő-minőségű kristályait megcsiszolják.

Piezo- és piroelektromos, valamint erősen pleokroos (vagyis polarizált fényben színe a kristálytani irányokban változik).

Leginkább gránitos kőzetekben fordul elő (Brazília, Madagaszkár, Pakisztán, Afganisztán, USA, Oroszország, Vietnam), de átalakult kőzetekben is megjelenik (hazánkban a Velencei-hegységben és a Soproni-hegységben, helyenként kőzetalkotó mennyiségben). A szállítódásnak és a mállásnak is ellenáll, így gyakran jelenik meg torlatokban más nehézásványokkal együtt.

APATIT – Csontépítő-bajnok

A vízmentes foszfátokhoz tartozik, a Ca₅(PO₄)₃(Cl/F/OH) képlettel írható le legegyszerűbben. A Mohs-skálán 5-ös keménységű (tűvel karcolható), a hőmérséklet függvényében többnyire nyúlt, oszlopos, vagy táblás, hatszögletű kristályai üvegfényűek, egyenetlen törési felületükön zsírfénnyel. Gyakran mutat lumineszcenciát UV-fényben.

Gyakran színtelen, átlátszó, de előfordul fehér, sárga, barna, kék, zöld, rózsaszín, lila színben is, tiszta, drágakő-minőségű példányait a gyűjtők számára ékkőként is csiszolják, puhasága azonban alkalmatlanná teszi ékszerben való viselésre.

Neve a görög „apatao” (megcsal, megtéveszt) kifejezésből ered, ugyanis gyakran tévesztették össze az értékesebb berillváltozatokkal.

Apatit, kvarc, muszkovit – Panasquiera, Portugália. 47x42 mm

Fotó: Kupi László

Gyakori ásvány, olyannyira, hogy a gerincesek, így az ember csontjainak és fogzománcának felépítésében is fontos szerepet játszik. Kőzetalkotó mennyiségben is általában szerves eredettel jön létre, sokszor egykori tengeri üledék kőzetté válásával, de még akár barlangokban denevérvagy madár ürülék felhalmozódásából is.

A foszfor legfontosabb forrása, tisztítószerek és műtrágya gyártására használják. Magmás kőzetekben, valamint melegvizes rendszerekben is gyakran megjelenik, legszebb példányait Brazíliából, Oroszországból, Portugáliából, Pakisztánból, Mexikóból és Marokkóból ismerjük. Hazánkban is sok helyről leírták, általában kisebb kristályok, bekérgezések formájában (Velencei-hegység, Balaton-felvidék, Bükk)

BARIT – Nehézsúly, fehérben

A bárium-szulfát (BaSO₄) rombos rendszerű, táblás, ritkábban nyúlt, üvegfényű, oszlopos kristályai igen közkedveltek az ásványgyűjtők körében. Törékeny, hasadása tökéletes, keménysége a Mohs-skálán 3-as. Kémiailag nagyon ellenálló, sem savakban, sem lúgokban nem oldódik (kivéve forró, tömény kénsavban).

Gyakori ásvány, színe legtöbbször fehér, szürke, színtelen, barna vagy sárga, ritkábban kékes vagy vöröses. Sűrűsége 4,5 g/cm³, melyet görög eredetű neve (barisz = nehéz) is sugall, sőt, a magyar nyelvben sokáig súlypátként volt ismert. Ezt a tulajdonságát kiaknázva gyakran használják szénhidrogénes fúrások fúróiszapjának nehezítésére. Alkalmazzák még fehér festékek és nyomtató- és fotopapírok gyártására („barit-fehér”), illetve sugárzáselnyelő adalékként, valamint műanyag és gumikeverékek nehezítésére, sőt, kozmetikumok gyártásánál is. A bárium legfontosabb forrása.

Barit, antimonit – Felsőbánya, Románia. 65x97 mm

Fotó: Kupi László

Meleg vizes ércesedések kísérője, de üledékes kőzetekben is gyakran megjelenik. Legszebb kristályai Peruból, Németországból, az Egyesült Államokból, Marokkóból, Spanyolországból, Lengyelországból, Angliából kerültek elő.

Híres Kárpát-medencei előfordulásai ismertek a Gutinban és a Szepes–Gömöri-érchegységben. Hazánkban is gyakran került elő a mátrai ércesedésekben, a Velencei-hegységben pedig teléreit rövid ideig bányászták is. Híresek voltak a Rudabányán talált fehér barit-rózsák is. Szintén szép kristályai fordulnak elő a Budai-hegységben, a Pilisben és a Vértesben.

Az ásványok Kupi László gyűjteményéből származnak