Annak ellenére, hogy Marokkó évtizedek óta ontja a szebbnél szebb ásványokat, rengeteg preparált, festett és ragasztott példánnyal találkozhatunk a helyi piacokon. A vanadinit viszont azon kevesek egyike, ahol az ásvány szépsége és népszerűsége miatt ilyen trükkökre nincs szükség. Kevés olyan ásványgyűjtő akad, akinek ne lenne a gyűjteményében egy szép marokkói példány. Piros-narancs kristályai méltán népszerűek az ásványok szerelmesei között.
Ólom-vanadát: Pb5(VO4)3Cl az apatit-csoport tagja. Élénk színű, hatszögletű, oszlopos vagy táblás, gyémántvagy gyantafényű kristályai a sárga-barna-narancs és vörös különböző árnyalataiban jelenhetnek meg. Viszonylag kis keménység (2,5–3 a Mohs-skálán) és nagy sűrűség (6,8 g/cm3), valamint a hasadás hiánya jellemzi. Ritkán, kisebb kistályai áttetszőek-átlátszóak.
A vanádium egyik legfontosabb érce, vanádiumtelepek oxidációs zónájában képződik általában másodlagos ólomásványokkal (mimetezit, piromorfit, deszkloizit, mottramit, wulfenit, cerusszit, anglesit), gyakran barit, kalcit, goethit, mangán- és vas-oxidok társaságában.
1801-ben, Mexikóból írták le, legszebb kristályai Marokkóból és Arizónából kerülnek elő, de ismertek Ausztráliából, Namíbiából, Oroszországból, Mexikóból, Argentínából, újabban pedig Törökországból. A mibládeni bányákban (ahonnan a képen látható példány is származik) a mai napig kézi erővel, viszontagságos körülmények között fejtik ezeket az ásványokat.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
