Fontos ipari nyersanyag, legnagyobb tömegben kénsavgyártásra használják, de a műtrágya- és mosószergyártás, a festékkészítés, a gyógyszer- és a hadiipar egyik legfontosabb alapanyaga is. Felhasználja továbbá a textil- és papíripar, a gumigyártás, a kozmetikai ipar és az élelmiszeripar is.

Nevét a görög szulfosz, „birsalmasárga” szóból kapta, utalva a kén színére. Az ómagyar kén szó az egyik legősibb szavunk, feltehetően a dravida kendi vagy a szankszkrit gandha szóból eredeztethető, ami a kén büdös szagára utal.

A kén az egyik leggyakoribb terméselem. Felszíni körülmények között rombos kristályai sárgák, narancssárgák, sárgásbarnák, olykor szénhidrogén-zárványoktól feketék. Áttetsző-átlátszó kristályai akár a 10 centimétert is meghaladhatják. Leggyakrabban dipiramisos, oszlopos, vagy tűs kristályokat alkot, olykor azonban földes tömegként, bekérgezésként vagy porszerű halmazként is megjelenhet. Előfordulnak cseppkőszerű képződményei és vázkristályai is.

Gyanta- vagy zsírfényű, keménysége 1,5–2,5 a Mohs-skálán (körömmel karcolható), sűrűsége 2,07 g/cm3. Karcszíne fehér, törése kagylós, egyenetlen.
Több földtani környezetben is megjelenik, leggyakrabban vulkáni kigőzölgések (fumarolák) közelében, ahol legtöbbször realgár, cinnabarit, cölesztin, aragonit és egyéb ásványok kísérik. Előfordul továbbá üledékes kőzetekben (főként evaporitokban, sódómokban), ahol a kalcium-szulfát (vagyis anhidrit, gipsz) bakteriális bomlásának terméke. Szulfidos érctelepek felszíni zónájában, azok mállásából is képződik. Égő szén-meddőhányók gyakori másodlagos ásványa.

Világszerte rengeteg lelőhelye ismert. Leglátványosabb kristályait Szicíliában, Lengyelországban, Bolíviában, Oroszországban, Japánban találták. Hazánkban a legtöbb szén-meddőhányón mai kiválásként is előfordul (a komlói szénmező meddőhányóin a kristályok a 2 cm-es méretet is elérték), de érces meddőhányókon és külfejtések szulfidos kivirágzásaiban is találkozhatunk vele. Vaskos tömegekként a gipsz- és anhidritbányáinkban is megtalálható.