A szépségén és botanikai-dendrológiai értékén túl legalább két különlegessége is van: a 20. század viharai ellenére ma is az alapító család tulajdonában és kezelésében áll, és a legkülönfélébb egzotikus fenyőféléket csodálhatjuk meg az arborétumban.

Az első különleges, a világ távoli pontjairól illetve Dél-Európából beszerzett fenyőket a Pécsett élő és orvosként tevékenykedő Dr. Folly Gyula ültette el. Apósa szőlőjét nézte ki erre a célra, mégpedig annak 0,4 hektáros köves, másra nem használható részét – mindezt sokak hitetlenkedésétől kísérve. Az infrastruktúra természetesen ekkor egészen más volt, mint ma, így például az öntözéshez használt vizet lovas kocsin hordták fel a Balatonból… De a fenyők jól érezték magukat, és így megszületett a mai arborétum magja, az ún. Öreg Arborétum.

Kép: Széll Bálint

Az édesapja halálakor csupán 4 éves, szintén Gyula névre keresztelt fiának a két világháború között nem volt lehetősége fejleszteni a gyűjteményt, de hűen megőrizte az apai örökséget – ami a kor történelmi eseményeit (1919, Trianon, világválság, újabb világháború) ismerve önmagában is komoly teljesítmény. Ugyanakkor elkövetett egy olyan „hibát”, ami majdnem megpecsételte az arborétum sorsát: tehetséges közgazdászként bankigazgatói állást vállalt, ezért Rákosiék kuláklistára tették, a badacsonyörsi birtokot pedig államosították. Szerencsénkre a Badacsonyi Állami Gazdaság vezetői nem bántották a fákat, sőt az eredeti tulajdonost munkásként alkalmazták. Idővel még azt is megengedték neki, hogy a szőlőművelésből kivont területre újabb fákat telepítsen. Ennek eredményeként született meg 1964-ben a kis atlaszcédrus-erdő.

Kép: Széll Bálint
Tobozóriás - A látogatókat a Pinus Cultieri toboza fogadja az asztaloknál

Munkáját a szintén Gyula keresztnevű, agrármérnök-végzettségű fia folytatta, aki további állományokat telepített az általa vezetett díszfaiskola segítségével. 1980-ban állami támogatással sikerült végre bekerítenie és így védettebbé tenni az arborétum területét. Utólag talán azt mondhatjuk, hogy vesztére, mert a rendszerváltáskor „túl értékesnek” ítélték az illetékesek a területet, és így nem vásárolhatta vissza a család a kárpótlás keretében a saját területét… Hosszas huzavona után végül 1995-ben, jókora összegért cserébe került a terület újra a család tulajdonába. Ezt követően fokozatosan 5 hektárossá bővült, a Nemzeti Park részévé vált, és végül 2013-ban egy EU-s pályázat támogatása révén komoly turisztikai fejlesztésen eshetett át. Így ma egy európai színvonalú arborétum fogadja a látogatókat.

Kép: Széll Bálint
A forrás - Több magyarországi arborétum atlaszcédrusai az itt érlelődött magokból növekedtek nagy fákká

A bejáratnál szép kiállítású, közérthető és informatív leírást kapunk, amelynek van minőségi gyerekváltozata is. Több útvonal közül válogathatunk, szép és lényegre törő információs táblák mutatják be a fákat, sőt a kisgyerekekre is gondoltak. A barangolás után az arborétum vendéglőjében is megpihenhetünk, ahol a saját borukat is megkóstolhatjuk! És ha valamelyik fenyőbe beleszerettünk volna, akkor a kijáratnál csemete vagy mag formájában meg is vásárolhatjuk a saját arborétumunk első, ritka fenyőféléjét!