Magyar gurgolya
E pannon bennszülött növényünk tudományos leírása Kitaibel Páltól származik 1801-ből. Csak Magyarországon él, kizárólag a Dunántúli-középhegységben, a Pilistől a Keszthelyi-hegységig, azonban egy helyen a Dunát is „átlépi”, és a Vác fölötti Naszályon is előfordul. Mészkedvelő faj, a nyílt dolomitszikla-gyepek jellemző növénye, de ritkán más kőzeten is rálelhetünk. A száraz, meleg, murvás-törmelékes sziklagyepekhez kötődik, júliustól szeptemberig virágzik, de termésérése akár novemberig is elhúzódhat
A gurgolyák a zellerfélék családjához tartoznak, határozásuk – a fajok sokfélesége és egymáshoz való hasonlóságuk miatt – különös szakértelmet igényel,. A magyar gurgolya (Seseli leucospermum) a 150 cm magasságot is elérheti, fehér ernyői tömöttek, gyakran domborúak. Akár leveles állapotban is felismerhető hajszálvékony levélszeleteiről, melyek pamacsszerű csokrot alkotnak a sziklarepedésekben és a törmelékes talajon. A növény fajneve (leucospermum) fehér magút jelent, utalva ezzel a fehéren szőrözött termésére.
A magyar gurgolya fokozottan védett faj és az Európai Unió is védendő, Natura 2000-es jelölőfajként tartja számon. Védelméről hazánknak kell gondoskodnia. Fennmaradását leginkább termőhelyének feketefenyővel történt beültetése és a vadrágás veszélyezteti. Szerencsére még jelentős állományai élnek védett területen, így sokáig gyönyörködhetünk ebben a magyar tájakhoz kötődő, különleges virágban.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek