A kunkorok magyar nevüket jellegzetes kunkor-virágzatukról kapták. A tudományos meghatározás szerint a kunkor egy egyszerű zárt bogas virágzat, amiben az egyes virágok ugyanazon az oldalon állnak, de nem egy síkban, hanem spirálisan. Emiatt a virágzat áltengelye bekunkorodik, a virágok pedig a külső, domború oldalon sorakoznak.

A henye kunkor iszapos talajon heverő tövei

Fotó: Jakab Gusztáv

A nemzetség másik hazai faja igazi ritkaság. A henye kunkor (Heliotropium supinum) védett növény, amit évtizedekig kihaltnak hittek a botanikusok. A lappangás egyik oka a valószerűtlen élőhelyében rejlik. Szikes laposok erősen legeltetett és taposott kopár talajfelszínein fordul elő. A termőhelyét tavasszal még gyakran víz borítja, nyár végére azonban kopogósra szárad a felszín. Nem sok botanikus vetődik ezekre a sivár, szinte növényzetmentes élőhelyekre. A legtöbb növénnyel ellentétben azonban a kunkor jól tűri a taposást. A henye kunkor hajtásai a talajon hevernek, a levelei aprók, fonákuk fehéresen vagy szürkésen gyapjas. Jellegzetes szürkés foltokat alkot a termőhelyein.

A henye kunkorral kizárólag a Tiszántúl szikes legelőin találkozhatunk. Fényképünk Balmazújváros határában készült, ahol napjainkban is jelentős állománya él.