A gombák titokzatos élőlények. Többségük elhalt szerves anyagon él, de szép számmal akadnak a virágos növényekkel szimbiózisban (kölcsönösen előnyös együttélésben) működő és élősködő fajok is. Akár hónapokig is rejtőzhetnek, majd egy eső után ellepik az erdőket. A felszínen megjelenő látványos termőtest azonban csak a jéghegy csúcsa, a gomba testének többségét a talajban vagy a korhadékban megbújó szövedék, a gombafonál jelenti. Néhány fajukat a téli mínuszok sem zavarják.

Fotó: Jakab Gusztáv
A csészés  álkorallgomba lombos fák korhadó anyagán telepedik meg

A gombák mindenkiből kiváltanak valamilyen érzelmet, nem lehet csak úgy elmenni mellettük. Hihetetlen gyors növekedésük és tömeges megjelenésük is legendás. A gombát szerető emberek eső után vadászlázba jönnek és kosarat ragadnak! Gyűjteni persze csak megfelelő körültekintéssel és óvatossággal szabad – a gombaszakértő véleményét pedig még a legmakacsabb embernek is feltétlenül meg kell hallgatnia!

Számosan csak múlékony ékszert látnak a gombákban, és igyekeznek őket fényképeken megörökíteni. Az ökológus a szépségük mellett a hasznosságukat értékeli, hiszen kulcsszerepük van a holt szerves anyag elbontásában a szárazföldi ökoszisztémákban. A gombák ugyanis – más élőlényekkel szemben – kiválóan bontják a növényi szöveteket alkotó cellulózt és lignint. Az ősszel lehulló avart és a korhadó fatörzseket hamar ellepik, eközben pedig rendkívüli formavilággal és színgazdagsággal örvendeztetnek meg.

Fotó: Jakab Gusztáv
A csíkos pohárgomba különös „csészéi” a földön fekvő korhadékon jelennek meg (Pilisszentlélek)

A korhadéklakó gombák fajgazdagságát azonban nem minden erdőben tapasztalhatjuk meg. A modern erdőgazdálkodás számára a beteg vagy korhadt fa veszteséget jelent, a tisztán tartott erdőben pedig kevés a gomba. Ahhoz, hogy fajgazdag korhadéklakó gombaközösségek alakulhassanak ki, megfelelő vastagságú és korhadtsági állapotú, álló és földön fekvő fatörzsre van szükség. Minél nagyobb egy fatörzs, annál lassabban korhad el és nehezebben szárad ki, időt hagyva ezzel a gombáknak a megtelepedésre és termőtest fejlesztésére.

Jó néhány természetvédelmi program foglalkozik az erdei életközösségek természetességének helyreállításán, az erdőgazdálkodók pedig egyedi minősítést szerezhetnek, amivel igazolhatják, hogy olyan felelős gazdálkodási gyakorlatot folytatnak, melynek során meghatározott mennyiségű holt fát hagynak az erdőben a gombák, a rovarok és más élőlények számára.

Fotó: Jakab Gusztáv
A téli fülőke nem ritka a téli erdőkben (Szarvas)
Fotó: Jakab Gusztáv
Csapadékos hegyvidéki területeken a korhasztó  gombaközösségek sokkal gazdagabbak (Erdélyi-szigethegység)