Az elhivatott természetjáró télen sem maradhat távol a természettől. Ilyenkor kihalt az erdő, a madarak is csendesek, ami az alkalmi turista számára persze egyhangú és unalmas lehet. Ha azonban nyitva tartjuk a szemünket, hamar felfedezhetjük, hogy a természet „takarítómunkásai”, a korhadékbontó gombafajok ilyenkor is tevékenyen végzik feladatukat. Magyarországon közel 3000, szabad szemmel is megfigyelhető gombafaj él, lombos erdőkben, gyepterületeken, de kertekben és parkokban is találkozhatunk velük.
A gombák titokzatos élőlények. Többségük elhalt szerves anyagon él, de szép számmal akadnak a virágos növényekkel szimbiózisban (kölcsönösen előnyös együttélésben) működő és élősködő fajok is. Akár hónapokig is rejtőzhetnek, majd egy eső után ellepik az erdőket. A felszínen megjelenő látványos termőtest azonban csak a jéghegy csúcsa, a gomba testének többségét a talajban vagy a korhadékban megbújó szövedék, a gombafonál jelenti. Néhány fajukat a téli mínuszok sem zavarják.
A gombák mindenkiből kiváltanak valamilyen érzelmet, nem lehet csak úgy elmenni mellettük. Hihetetlen gyors növekedésük és tömeges megjelenésük is legendás. A gombát szerető emberek eső után vadászlázba jönnek és kosarat ragadnak! Gyűjteni persze csak megfelelő körültekintéssel és óvatossággal szabad – a gombaszakértő véleményét pedig még a legmakacsabb embernek is feltétlenül meg kell hallgatnia!
Számosan csak múlékony ékszert látnak a gombákban, és igyekeznek őket fényképeken megörökíteni. Az ökológus a szépségük mellett a hasznosságukat értékeli, hiszen kulcsszerepük van a holt szerves anyag elbontásában a szárazföldi ökoszisztémákban. A gombák ugyanis – más élőlényekkel szemben – kiválóan bontják a növényi szöveteket alkotó cellulózt és lignint. Az ősszel lehulló avart és a korhadó fatörzseket hamar ellepik, eközben pedig rendkívüli formavilággal és színgazdagsággal örvendeztetnek meg.
A korhadéklakó gombák fajgazdagságát azonban nem minden erdőben tapasztalhatjuk meg. A modern erdőgazdálkodás számára a beteg vagy korhadt fa veszteséget jelent, a tisztán tartott erdőben pedig kevés a gomba. Ahhoz, hogy fajgazdag korhadéklakó gombaközösségek alakulhassanak ki, megfelelő vastagságú és korhadtsági állapotú, álló és földön fekvő fatörzsre van szükség. Minél nagyobb egy fatörzs, annál lassabban korhad el és nehezebben szárad ki, időt hagyva ezzel a gombáknak a megtelepedésre és termőtest fejlesztésére.
Jó néhány természetvédelmi program foglalkozik az erdei életközösségek természetességének helyreállításán, az erdőgazdálkodók pedig egyedi minősítést szerezhetnek, amivel igazolhatják, hogy olyan felelős gazdálkodási gyakorlatot folytatnak, melynek során meghatározott mennyiségű holt fát hagynak az erdőben a gombák, a rovarok és más élőlények számára.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
