Türelmetlenül, izgalommal telve üldögélünk, miközben a többiek egy másik, ismeretlen világban járnak. Az előre megbeszélt várakozási idő lassan lejár. Egyre sűrűbben tekintünk óráinkra, és a zavarba ejtően nyugodt vízfelszínt kémleljük. Kisvártatva megrezdül a vezetőkötél, majd hallani lehet a feltörő buborékokat, és halványan dereng már a visszatérő búvárok lámpáinak fénye is. Felbukkannak a fejek – fellélegzünk. Kérdések záporoznak, de a válaszok még váratnak magukra. Pár percre szükség van, hogy a lelkük is visszatérjen közénk.

ERESZKEDÉS. A búvárruha cseppet sem kényelmes viselet a kötélen való közlekedéshez. A merülőhelyek megközelítése mégis sokszor megkívánja az efféle furcsa kombinációkat

Kelet-Hercegovinában járunk, a Trebiˇsnjica folyó vízgyűjtő területén, a vidék sok ezer barlangjának egyikében. Klasszikus karsztvidéken, ahol hatalmas mészkőhegyek zárják körbe az üledékkel feltöltött sík medencéket, a poljéket. A víz barlangok bonyolult rendszerén keresztül jut el a hegyekből a tengerig, miközben néha folyók, patakok formájában a felszínre bukkan, hogy azután kevéssel odébb ugyanolyan hirtelen nyelje el a föld.

BARLANGI GARNÉLA. Akár valamelyik tengerben is készülhetett volna ez a kép, a szemek hiánya és a fehér szín azonban elárulja, hogy barlangi fajról van szó

BARLANGI VAKGŐTE

Szöveg és kép: Balázs Gergely

A teljes cikket A Földgömb 2011/3-as számában olvashatja!