Szél és csontig hatoló hideg. Erre a kettőre mindig számíthatunk, ha a téli Balaton felé vesszük az irányt. Nincs itt semmi, mondhatnánk. És igazunk is lenne, ha nem lenne itt ez a sok tőkésréce és pár hattyú, amik a móló körül tollászkodnak.
A sirályok távoli hangja és a csobbanások jelzik, hogy elindult a napi táplálékbevitel. Mire kellően átfagyok, villogó szárnycsapásokkal gyors röptű kismadár érkezik, és a móló egyik sziklájára ül. Kíváncsian forgatja a fejét, majd kis pihenő után a betonon kezd fel-alá sétálni. Fürge léptekkel keresgél, a napokkal korábban elszórt halcsalit szedegeti.
A horgászok hetek óta megosztják vele a magvakból gyúrt vörös haleledelt. Egyedi szimbiózis ez: a horgászokat szórakoztatja az élénk színű kismadár jelenléte. Cserébe jár egy kis elemózsia... persze csak akkor, ha a récék nem előzik meg.
Egy hósármányt figyelek, ami itthon ritka téli vendég. A Hortobágy pusztáin a 80–90-es években ezres csapatait is látták, napjainkban sokkal kisebb, 50–150-es csoportjai a jellemzőek. Hazánkban szikes puszták közelében és vizesélőhelyek környékén bukkan fel, de szántóföldeken, lucernásokban, kukoricatarlókon, földutak peremén is megjelenhet. Télen főként pusztai növényfajok magvait fogyasztja, mint például a bárányparéj magja, de a sziki üröm, a sóvirág, a bajuszpázsit magjait sem veti meg. Költési időszakban Észak-Amerika sarkkörön túli területein, Grönlandon, Izlandon, a Skandináv-félszigeten és Oroszország északi részein lepkéket, pókokat, sokféle ízeltlábút fogyaszt, és az utódait is rovarokkal eteti.
De mit keres a Balaton-parton?
Költőterülete a tundra vidéke, fészkét a tojó fűszálakból és mohából a földre építi, amit aztán tollakkal bélel. A szaporodóhelyen azonban sziklás területek is lehetnek, s a balatoni, kőrakásos mólók téli világa néhol hasonlít a köves vízpartokhoz, zuzmós tundrához. És ha pár kilométeres körzetben megfelelő mennyiségű, változatos táplálék is jelen van, akkor a hely ideális lehet az áttelelésre. A mólón megforduló horgászok közelsége ráadásul védelmet nyújt a hazai sólyomfajok és a karvaly ellen is.
A móló forgalma egyáltalán nem zavarja: sokat van a földön, akkor sem repül el, ha veszélyt érez, inkább a hullámtörő sziklák közt keres menedéket. A deres, sárga, barna sziklák közt mozdulatlanul sokszor 3-4 méterről sem tűnik fel.
Azt hihetnénk, hogy egy ilyen harcban edzett északi fajt nem fenyeget veszély. Ám a klímaváltozás a hósármánynak is komoly kihívást jelent. A rovarélet fejlődése és ezáltal a populációs csúcs korábbi időpontra tolódik, a költés ideje azonban – egyelőre – nem változik: idejekorán lezajlanak a rajzások, melyekből a fiókákat etetné. Így a szükséges, bőséges rovarzsákmány elmarad, ez pedig évről évre kevesebb, megfelelően táplált utódot jelent. Túl ezen, veszélyt jelentenek a nyári élőhelyeken a melegedés miatt megjelenő új, táplálékkonkurens fajok, de a sok fészket kifosztó vörös róka elterjedése is északabbra, a hósármány tundrai életterére tolódott.
Ahogy közeledik az este, egyre több horgász érkezik. És a marcona, pufidzsekis pecásoknak az első kérdése mindig ez: „Hol van a sármány?” E 2-3 egyed valódi, helyi kedvenccé vált, üde színfolt a Balaton ködös, szürke téli képében.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
