A földi szemlélőnek is megdöbbentő az izlandi táj, de fölé-emelkedve, madártávlatból egészen új látványélmény nyílik. Alattunk-körülöttünk az őselemek – a víz, föld, levegő, tűz – uralta, dinamikusan változó, különleges forma- és színvilágú terep, amiben ugyan felbukkan az emberi jelenlét, de nem meghatározó. Vad és csodálatos vidék, amit nem lehet elég látószögből, nagyításban és fényviszonyok mellett szemlélni...
A drónperspektíva azonban sokszor olyan összképet – máskor pedig részleteket – is mutat, amelyeket a felszínről csak sejtünk, és már ott, a helyszínen is magasabbra kívánkozunk, hiszen szeretnénk a rajzolat, a formakincs, a színvilág mögé látni, mert a fő kérdés alighanem mindenkiben ott dolgozik: miért ilyen ez a táj és mi történik körülöttünk?
Vízfolyások
Izland vízhálózata rendkívül fiatal: a mai völgyeket, vízrendszereket nem évmilliós, mindössze évszázados vagy évezredes skálán kell szemlélnünk.
A patakok és folyók izlandi jelenléte ugyanis jócskán függ a jégtakaró(k) jelenlététől. A felszíni vizek persze forrásokból és közvetlen csapadékból is táplálkoznak, de a jég és olvadásának szerepe kiemelkedő: amíg az egész szigetet jég fedte be, nem is volt felszíni, csak jég alatti vízhálózat. Aztán a jég zsugorodásával egyre kiterjedtebb vízhálózat fejlődhetett, s ma is létrejönnek új tavak, a közelmúltban még jégtakarta területeken most új vízfolyások jelennek meg, sőt ezek válnak uralkodóvá. Mindez pedig főként a földtörténeti jelenkor eseménysora! A képen a Hvítárvatn állóvizéből érkező Hvítá folyó, amelyet a Langjökull, Izland második legnagyobb (950 km2-es) jégmezőjének olvadéka táplál
A mély szurdokok létrejöttéhez nem mindig kellenek évmilliók!
Ha kellően puha az alapkőzet és a vízfolyások nagy energiájúak – amik ráadásul sok, csiszolóképes hordalékot is szállítanak –, egy-egy látványos izlandi kanyon akár évszázadok alatt is létrejöhet. A felvételen a – földfelszíni megközelítők körében – nagy Instagram-népszerűségnek örvendő Fjaðrárgjlúfur-szurdok felülnézeti képét látjuk, a méreteket a gyalogösvény, a kilátóterasz – és persze a szemlélődők jelzik
A fiatal vízrendszer egyik sajátossága, hogy nem mindenhol volt még ideje völgyeket vagy határozott medreket kialakítani.
Ezért kaotikusnak látjuk: vízválasztók nélkülinek, nehezen kibogozható lefolyási irányokkal. Különösen jellemző ez az elmúlt évszázadok lávafolyásainak környékén, ahol ugyan a terepet helyenként már meghódította a tundranövényzet, de a lávaárak kihűlésével keletkező repedések még jól látszanak a felszínen. E hűlési repedésekben keres utat a víz, de alig talál magának egyértelmű lefolyást – az erózió ehhez még gyerekcipőben jár, ezért a pangóvizes területek is gyakoriak
Vízesések
Az izlandi folyók többsége nem a „normál” eséssel halad a tenger felé.
A főként bazalt alkotta szigeten a lávafolyások lépcsői megtörik az egyenletes lefutást. A víznek pedig még nem állt rendelkezésére elegendő idő eltüntetni e töréseket, átvágni, erodálni, mérsékelni a hirtelen eséseket. Így zúgók, néhány méteres vagy több tízméteres zuhatagok tarkítják a folyók útját. A víz persze – a kőzetek ellenálló képessége szerint válogatva – pusztítja a kőzetalapot, de a bazaltoszlopos, vagy épp alámosott, gyakran sok ágra szakadó, tagolt vízesések ennek köszönhetően alakulnak ki – ahogy a Brúarfoss esetében is
A két belső-izlandi tó, a Krókslón és a Hrauneyjalón között kapcsolatot teremtő Sigöldu-folyón kialakult vízesés is lávapadokon bukik alá.
Ilyen zuhatagokból rengeteg működik ma is a szigeten. A vízesések folyamatosan hátrálnak – ahogy a folyóvíz eróziója koptatja a lávalépcső szélét. A több részre tagolódó zuhatagoknál azonban – az eltérő kőzetkeménység és vízhozam miatt – az egyes ágak más-más sebességgel fejlődnek, így hátravágódásuk is eltérő. Irigységünk nem ok nélküli egy ilyen, az izlandi viszonyok között viszonylag kisebb vízesés láttán sem: az itthoni legnagyobb a budapesti Westend bevásárlóközpont belsejében zúdul alá, mint „a kanadai nép ajándéka”
A Hekla-vulkán közelében fekvő, 122 m magas Háifoss – földhözragadt látószögből.
A nagy magasságból érkező izlandi zuhatagok kialakulásához az a legkedvezőbb helyzet, ha egy mélyre erodált fővölgybe érkezik egy oldalvízfolyás, amelynek a kőzetalapja viszonylag kemény, s még nem tudta bevágni magát a lépcsőbe. Míg a világ számos táján ekkora vízesések létrejöttéhez minimum évtízezredek szükségesek, itt nagyságrendekkel rövidebb idő alatt is kialakul a zuhatag
Fonatos medrek, zátonyok, gleccserjég, vulkánok és kitöréseik. Ezeket is nézze meg felülről, lapozza fel a nyomtatott magazint!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
