Gyakori szigetszilikát, a gránátcsoport, azon belül is – az uvarovittal (króm-gránát) és az andradittal (vas-gránát) együtt – az „ugrandit”-csoport tagja. Kémiai képlete: Ca3Al2(SiO4)3.

A gránátok az egyik legsokszínűbb ásványcsoport, színük gyakorlatilag a szivárvány minden árnyalatában változhat – általában kémiai összetételük szerint. Kristályformájuk azonban szinte mindig ugyanaz: rombdodekaéder, deltoidikozitetraéder és ezek kombinációi, ritkán kisebb lapokként egyéb formák (pl. oktaéder) is megjelenhetnek rajtuk.

Rideg, üvegfényű kristályai gyakran rostozottak, hasadásuk nincs. Keménységük 6,5–7-es a Mohs-skálán. Csaknem 3,6 g/cm3 sűrűsége, kémiai és fizikai ellenállósága miatt gyakran fordul elő folyóvízi hordalékfelhalmozódásokban, torlatokban.

Színes változatai közül különösen kedvelt a zöld (kevés króm/vanádium-tartalmú) tsavorit, az általában narancsszínű hesszonit, a színtelen leuko-gránát, illetve a rózsaszínű rosolit. Ezeken kívül leggyakrabban a barna, vörös, zöld és sárga különböző árnyalataiban fordul elő. A tanzániai tsavoritok 365 nm-es ultraibolya fényben narancsszínű fluoreszkálást mutatnak.

Jeffrey mine, Asbesthos, Quebec, Kanada, 17 mm

Fotó: Kupi László

Drágakő-minőségben elsősorban Kenyában és Tanzániában bányásszák, de híresek az oroszországi (a szibériai viljuji, brazíliai és Srí Lanka-i előfordulásai is. Gyönyörű kristályai kerültek elő a kanadai Jeffrey bányából. Vörös színű példányai is híresek, melyek főként az Alpok piemonti régiójában lelhetők. Hazánkban – főként torlatokban – a Börzsönyben és a Visegrádi-hegységben, valamint a Mecsekben találhatók.

Drágakő-minőségű példányait ékkőnek csiszolják, más felhasználási területe nem ismert.