A Sri Aurobindo Ashram vezetője az UNESCO és 124 ország támogatásával 1968-ban alapította Auroville-t, a várost, aminek eredeti fókuszában az integrális jóga és az emberiség felemelkedését elősegítő spirituális munka állt.

Az utópia városának megteremtésére fiatal hippik érkeztek a nyugati világból, akik a környezetet látva döbbentek rá, hogy az első épületek nem jóga vagy meditációs termek lesznek.

Az otthonnak remélt területet végtelen vörös föld borította, mely az esős időszakban csúszós sárként, a száraz évszakban finom porként borított be mindent. A pionírok úgy határoztak, hogy az integrális jóga egy speciális formáját, a karma-jógát fogják gyakorolni, vagyis a munka örömében keresik a megvilágosodást. A városban ma is mindenki önkéntes munkát végez, amiért cserébe nem fizetés, hanem egyfajta életviteli hozzájárulás jár, amiből szerény, de egészséges életforma tartható fenn.

Auroville egyik határköve a 70-es években és napjainkban (bal oldali képek) Fotó: Auroville Archives, Erdélyi Zsolt. Jobb oldal fent: Az első facsemeték – Az elültetett kis fákat védeni kellett a legelésző kecskéktől és a helyi lakosoktól is, akik közül a legtöbben még ma is tűzifával főznek Fotó: Dominique Darr
Fotó: Auroville Archives (ff), Auroville Outreach Media
Átváltozás – Auroville útja a 70-es években (fenti jobb alsó kép) és napjainkban

Ahogy fejlődött-növekedett a város, úgy teljesedtek ki az eredeti elképzelések. Így lett az eredetileg spirituális alapon szerveződő közösség mára a világ legnagyobb ökofaluja. Az eleinte adományokból fenntartott településen az utóbbi évtizedekben környezettudatos üzemek sora jött létre, melyek bevételeiből mára már önfenntartóvá vált a kisváros. A természettel harmóniában épülő közösségi település példája a világ más vidékeinek problémáira is gyógyírt kínálhat.

Fotó: Manohar Fedele
Az Auroville Earth Institute otthonai – A lakózónában található Realization nevű közösségben a helyi vörös föld (laterit) és a belőle épült házak összhangban vannak a tájjal

Földből lett...

Auroville születésekor az életkörülmények olyan kezdetlegesek voltak, hogy többen a Ponduccseri Ashramban laktak, ahonnan naponta busszal jártak ki dolgozni. Az első pálmakunyhók gyorsan és fillérekből készültek el, de viszonylag rövid volt az élettartamuk. Ahogy növekedett a népesség, egyre ellenállóbb épületeket tudtak létrehozni, mindehhez sok alternatív építési technikát próbáltak ki. A helyi föld felhasználásával előállított építőanyagok környezet- és egészségbarátok, és a belőlük épült házak a legmelegebb napokon is kellemesen hűvös lakásbelsőt biztosítanak.

A település a földépítészet terén olyan mesteri szintet ért el, hogy a módszert alaposan kidolgozó helyi szervezet – az Auroville Earth Institute – földépítési technikái mára már külföldön is elterjedtek.

Fotó: Aurovillearchives
Aspiration, az első otthonok A gyorsan felépülő pálmakunyhók eleinte nagyon elterjedtek voltak, és az erdészeti közösségekben még ma is használatosak
Fotó: Auroville Outreach Media (bal), Dominique Darr (jobb)
Fiatal fák locsolása – Az első években elültetett egymillió facsemetét a száraz időszakban hetente többször kellett locsolni, míg néhány éves korukra már annyira megerősödtek, hogy túlélték a forró hónapokat. Jobb oldal: Az első konyhakertek – A pálmakunyhó-otthonok körül már az első években megpróbálkoztak a növénytermesztéssel, de eredmények csak az árnyat adó fák megerősödésével és az egyedi mikroklíma kialakulásával születtek

Tájsebészet

Délkelet-India e vidékét valamikor tigrisek és elefántok lakta trópusi monszun szárazerdők borították, ám a britek – fennhatóságuk közel 200 éve alatt – szinte teljesen kiirtották az erdőségeket, hogy a fát fűrészáruként, bútorfaként vagy épp a legértékesebb fajokat luxuscikkek alapanyagaiként hasznosítsák.

Csakhogy a trópusi monszun éghajlaton a hosszú, száraz időszakot rövid, esős évszak követi, a hirtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadék pedig hömpölyögve árasztja el a pusztaságot.Takarónövényzet hiányában az esők gyorsan elmossák a talajréteget, erodálódott felszínt hagyva maguk után.

Fotó: Dominique Darr
A környező táj a 70-es években – A korábban kiirtott erdők helyén az erózió elmosta a talajtakarót. a csapadékvíz mély kanyonokat vájt, nehezen járható és még nehezebben művelhető terepet kialakítva

Auroville első lakosai életük élhetőbbé és biztonságosabbá tételéért nagyfokú tájátalakításba fogtak, eleinte kézzel és ökrökkel, később gépeket híva segítségül. Először Ausztráliából hozott, gyors növésű fák ültetésével próbálták árnyasabbá tenni a környezetet. A facsemetéket meg kellett óvni a legelésző állatoktól, a száraz hónapokban pedig naponta kellett locsolni őket. Kutakat ástak, és gyorsan növő bambuszokat neveltek építési alapanyagnak. A lelkiismeretes gondoskodás ellenére az elültetett, idegen fák nem fejlődtek megfelelően, ezért botanikusok segítségével kutatták a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott őshonos fajokat. Templomkerteket és szent ligeteket felkeresve gyűjtöttek magokat, hajtásokat, majd ezekből csemetéket neveltek, több faiskolát és botanikus kertet is létrehoztak. Végül több millió fát, bokrot és kúszónövényt ültettek el, így fokozatosan újjáépült Auroville térségében a természetes, trópusi, száraz, örökzöld erdő.

Fotó: Aurovillearchives
Helyiek, 40 éve – A helyi tamil falvak akkoriban India legelmaradottabb részei voltak

A növényzettel visszatértek az őshonos állatfajok, a magok terjesztését már a madarak végezték, így az erdő néhány évtizeden belül önfenntartóvá vált. Mindennek a kézzelfogható eredményeit leginkább a 2011-es Thane hurrikán után tapasztaltuk meg, ami bár a fák mintegy 60%-át letarolta, de már néhány hónappal később látszott, hogy az erdő kezd regenerálódni. A nagy fák árnyékában megbújt fiatalok ugyanis a váratlan napfényfürdőtől erőre kaptak, és gyors növekedésnek indultak.

Fotó: Aurovillearchives
Növényvédelem – Amikor már volt elegendő, gyorsan növő bambusz, ezek ágaiból készítettek védelmet az első fáknak – ezek azonban tájidegen, gyorsan növő fajok voltak

A GALAXIS-TERV

Roger Anger, francia építész a város tervezésekor a területet 6 zónára osztotta. A belső 5 zóna településszerkezete egy galaxist formált, amit 1,5 kilométer széles gyűrűként ölel körbe a 6. zóna, az úgynevezett Zöld-öv. Auroville központi magja: a Béke Területe, ez nyújt nyugalmat, derűt és békés feltöltődést az itt élőknek. Itt található a Matrimandir (Anya-templom), és innen indulnak ki sugarasan az utak és az építési zónák. A 189 hektáros, parkokkal övezett Lakó-zóna eredetileg 50 ezer lakóval számolt.

Fotó: Aurovillearchives

A Kulturális Zóna az oktatás és a művészi kifejezés központja: itt találhatók az iskolák, koncerttermek, színháztermek és a sportlétesítmények is. Az Ipari Zóna 109 hektárja Auroville önfenntartására és környezetbarát fejlődésére összpontosít a „zöld” iparágak fejlesztésén keresztül. A 74 hektáros Nemzetközi Zóna a nemzeti és kulturális pavilonoknak és eseményeknek ad otthont. A belső területeket körülölelő Zöld-öv Auroville tüdeje, mely egy pufferzónát képezve védi a belső területeket, és egyedi mikroklímát teremt. Az erdők életteret nyújtanak a vadon élő állatoknak, és építési faanyagot biztosítanak a városnak, a biofarmok pedig élelemmel, gyógynövényekkel látják el az itt élőket. Bár a Galaxis-terv teljes valójában egyelőre még befejezetlen, a jelenleg 405 hektáros terület, mely 50 éve még pusztaság volt, példaértékű tájrehabilitáción ment át, mely során gazdag ökoszisztéma alakult itt ki.

Víz: vele is, nélküle is

A monszun hol a túl sok, hol pedig a túl kevés csapadékával okozhat nehézségeket. A helyi maharadzsák ezért hagyományosan óriási víztározókat, tavakat és csatornahálózatokat hoztak létre az esővíz gyűjtésére. India fejlődésének elmúlt évtizedeiben a gyors növekedés mellett az ősök bölcsessége elveszni látszik, ami olyan súlyos veszteségeket okoz, mint a 2015-ös madraszi áradás…

Aurovillearchives
A szennyvíz is újrahasznosul – Auroville-ben több mint 60 természetes szennyvíztisztító rendszer működik. Az esztétikus megoldások a környezet díszei is lehetnek

Auroville területén kezdetben nem volt sem ivóvíz, sem öntözésre alkalmas víz. A pionírok kutakat ástak, esővízgyűjtő tavakat mélyítettek, sáncokat és gátakat emeltek. A cél mindig az volt, hogy minimalizálják a vízveszteséget, ugyanakkor kezelni tudják a vízfölösleget is. Eleinte többször megtörtént, hogy a nem megfelelően épített gátak átszakadtak, és a hirtelen kiszabaduló víz súlyos károkat okozott az otthonokban és a fiatal erdőkben.

Fotó: Aurospiru
AuroSpirulina – A folyamatosan szüretelhető algafarmok igen kevés vizet és területet használnak az értékes tápanyag előállításához

A hibákból okulva egyre használhatóbbá tették az esővízgyűjtő rendszert, amely azóta a szélsőségesen erős monszunesőzésekkor is bizonyított.

A csatorna- és sáncrendszer esővízgyűjtő tavakba tereli a vizet, ami innen fokozatosan elszivárogva tölti fel a felszín alatti vízkészletet, ahol a száraz évszakig raktározódik. Az épületekről lecsurgó esővíz pedig szivárgásmentes föld alatti tartályokba kerül. Auroville-ben a szennyvíz is újrahasznosul. A tisztítószereik saját előállítású készítmények, ezért a háztartásokban keletkező szürkeszennyvíz megfelelő kezelés (szellőztetés és többlépéses gyökérzónás tisztítás) után alkalmas öntözővíznek.

Fotó: Aurovillearchives
Gátépítés a Utility canyonban – A gránitból készült gátrendszer több lépcsőben duzzasztja és fékezi a monszun idején a tenger irányába lezúduló esővizet. A felhalmozódott víz az esővízgyűjtő tavakba kerül, és onnan fokozatosan a talajba, a felszín alá szivárog
Fotó: Kireet
Élménygátak – A gátaknál a gyerekek minden évben izgatottan várják a monszunt. A trópusokon állandó melegben az esős hónapokban a saras fürdőzés és dagonyázás az egyik kedvenc időtöltésük
Fotó: Kireet
Esővízgyűjtő tavak rendszere – A laterit vörösre színezi a lépcsőzetesen húzódó mesterséges tavak vizét. A medrek elsősorban a felszín alatti vízkészletek töltésére szolgálnak

Önellátás

Auroville kezdetekor a környező falvakban még használatosak voltak az ősi tájfajta kalászosok, amit a telepesek begyűjtöttek, és azóta is termesztenek. A ma már különleges ritkaságnak számító és a kereskedelemben csak igen drágán hozzáférhető gabonafélék, mint a samai, a kombhu, a varagu vagy a ragi a rizsénél alacsonyabb terméshozamúak ugyan, viszont kisebb vízigényűek, és aszályos időszakban is értékes, tápanyagban dús magvakat teremnek.

Fotó: Auroville Outreach Media
Buddha Garden kertészet – A kertekben a csepegtetést mulcsozással kombinálva a talaj nedves és termékeny marad a legforróbb hónapokban is

Ahogy a fák is cseperedtek, az árnyékuk és lehulló leveleik lehetővé tették, hogy zöldségek és gyümölcsök termesztésére alkalmas kertészetek jöjjenek létre.

Az Indiában elterjedt árasztásos öntözéssel szemben a kertészetekben csepegtetőket használnak, a talaj nedvességének megőrzéséért pedig falevél-mulcsos takarást alkalmaznak.

A termesztett zöldségek és gyümölcsök magjainak gyűjtésével és újraültetésével új, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott ízletes, bőtermő fajták alakultak ki.

Az elmúlt években több algafarm is épült Auroville-ben, amelyek a helyi éghajlaton könnyedén és környezetbarát módon állítják elő az értékes tápanyagforrást, amit a NASA a „jövő élelmiszerének” nevez.

Fotó: Auroville Outreach Media
Naperőmű a Matrimandir kertjében – Auroville ma saját energiaszükségletének hatszorosát állítja elő ily módon
Fotó: Auroville Outreach Media
Solar Bowl – A látványos napsugárzás-koncentráló kísérlet a legnagyobb közösségi konyhában teremti meg a napi 1000 adag főtt étel elkészítéséhez szükséges energiát
Fotó: Auroville Outreach Media
„Szélmalom”-kutak – A saját fejlesztésű AV-55 szélrotor a Zöld öv szinte minden farmján megtalálható
Fotó: Auroville Outreach Media
Kerékpárút Az erdőt átszelő kerékpárösvényeken gyakran találkozni különleges madarakkal, kígyókkal, mongúzokkal

Dacolva az elemekkel

2011. december 30-án a Thane hurrikán csapott le Auroville-re. Ekkor már 7 éve éltünk itt, és az akkor 5 éves kisfiunk még sokáig a Teremtés Viharaként emlegette az átélteket. Miközben otthonunkban megszeppenve vártuk, hogy a felettünk 20 órán át tomboló, fákat kicsavaró vihar elvonuljon, eltűnődtünk: vajon a Maja kalendárium szerinti világvége jött-e el?

Másnap a kidőlt fákon átmászva és machetével utat vágva eljutottunk a közösségi terembe, ahol a napenergiával működő számítógépeken pillanatok alatt kapcsolatba tudtunk lépni a világ másik végén élő családunkkal, és így tudtuk meg, hogy csak miránk köszöntött ilyen drámaian a 2012-es év.

Jó pár napba telt, mire annyira eltakarítottuk a kidőlt fákat, hogy eljuthassunk a tőlünk néhány kilométerre lévő falvakba, ahol siralmas állapotok fogadtak. Áram- és ivóvízhiány volt, szennyvíz és szemét borította az utcákat. Félő volt, hogy hamarosan járványok törnek ki. Ez az élmény döbbentett rá a tudatos településtervezés és tájalakítás fontosságára.

Fotó: Nagy Boglárka
A Teremtés Vihara – bár A Thane hurrikán a fák 60%-át kidöntötte, az őshonos növényekből álló erdő gyorsan regenerálódott

2015-ben kivételesen hosszú és esős téli monszun köszöntött Auroville-re. Örültünk, hogy telnek a kutak és töltődnek a felszín alatti vízkészletek, amik az előző évek szárazságában kiürültek. Ugyanez a monszun máshol áradásokat okozott, ami miatt emberek tömegei váltak földönfutóvá. A tőlünk 140 kilométerre lévő Madraszban a becslések szerint 3 milliárd dollárnyi kár keletkezett. Sokan a városvezetést okolták, mert építési engedélyeket adott ki olyan, régóta kiszikkadt lápok területeire, melyek árvízvédelmi funkciókat is betöltöttek.

Fotó: Auroville Outreach Media
Segítség a bajban – A néhány évente előforduló súlyos természeti csapások (viharok, aszályok) esetén a környékbeli falvak megsegítésére elsőként az auroville-iek szerveznek segélyakciókat

India miniszterelnöke 2017 januárjában aszály sújtotta államnak hirdette Tamil Nadut (ahol Auroville is található). Ám az évtizedek óta folytatott tudatos tájgazdálkodás farmjainkon lehetővé tette, hogy minimális terményveszteséggel vészelhessük át a szárazságot, míg Dél-Indiában máshol ugyanez az aszály olyan súlyos károkat okozott a mezőgazdaságban, hogy gazdák százai követtek el ennek nyomán öngyilkosságot...

Fotó: Auroville Outreach Media
Szilveszter ünneplése – a Tibeti Pavilonban 54 nemzet lakosai élnek együtt, tiszteletben tartva az egyéni hitet, kultúrát és ünnepeket. A nyugati társadalmak karácsonykor szokásos vásárlási és ajándékozási láza és a szilveszteri mulatozás helyett az auroville-iek meghitt, csendes meditációval és együttléttel készülnek az új esztendőre

A modern életforma fontos része az elektromos áram – és Auroville e téren is önellátó. A vízellátást a kútjaikból saját gyártmányú szélpumpákkal oldják meg, míg a háztartások ellátására nap-, illetve szélenergiát használnak. Érdekes kísérlet a napi 1000 ételadagot főző közösségi konyhában felállított Solar Bowl, mely belülről tükrökkel kicsempézett, 15 méter átmérőjű csésze. A tükrökről visszaverődő napfény egy vízzel telt csőkígyót hevítve gőzt fejleszt. Ennek hőenergiáját felhasználva készülnek a helyi gazdák által megtermelt alapanyagokból az ételek.

Ma már sok tudományos elemzés fogalmaz úgy, hogy a Föld – a túlnépesedés és a környezetkizsigerelés miatt – lassan, de biztosan halad a végzete felé, s számos vidéken e sötétnek tűnő jövőkép egyre hétköznapibb valósággá lesz.

A trópusi területeken ugyanakkor igazán gyakoriak a pusztító erejű természeti csapások is, s az előrejelzések szerint Auroville környékén a jövőben még gyakrabban várhatóak majd szélsőséges időjárási események – holott ilyesmiben eddig sem szenvedtünk hiányt. Hosszabb és forróbb száraz időszakokat és rövidebb, kiszámíthatatlanabb esős évszakokat jósolnak. A változások olykor áradásokat, máskor aszályokat okoznak majd, miközben egyre gyakoribbak lesznek a hurrikánok is.

Az elmúlt évek természeti katasztrófái során Auroville bebizonyította, hogy a munka, a kitartás, az elhivatottság egy olyan városkát teremtett, ami a legszélsőségesebb viszonyok között is működőképes. Ahogy az itt kidolgozott technikák a világban egyre terjednek, úgy tölti be Auroville mindinkább eredeti küldetését, és lesz az emberiség hasznára.