Egy nap alatt négy évszak

Orkney-n olyan gyorsan változhat az időjárás, hogy az a mondás járja: négy évszakot is megtapasztalhatunk egyetlen nap alatt. Ennek egyik oka, hogy az Észak-atlanti-áramlat melegítő hatása miatt a téli és a nyári átlaghőmérsékletben alig 10 °C különbség mutatkozik. Más megközelítésben azonban

a helyiek szerint csak két eltérő időszak létezik: az év sötét és világos fele a szeptemberi és a márciusi nap-éj egyenlőségek között. Abban azonban mindenki egyetért, hogy egy jelenség mindenképp meghatározó: a szél.

Ha nagy ritkán nem fúj, hiánya még inkább számít, mert olyankor áthatolhatatlan, mozdulatlan ködtakaró borítja be a tájat, leállítva a hajó- és repülőgép-közlekedést. A szél hozza, aztán gyorsan űzi is el a felhőket. A kellő csapadéktól zöldellő legelőkön nagy szarvasmarha- és juhállomány él. A birkák a hangás és a közvetlen parti területekkel is beérik, bár ezek gyakran túl vizesek, és a sós permetet hozó szelek kiégethetik a növényzetet. Termőföldből, kaszálókból, legelőkből viszont soha sincs elég. North Ronaldsay leleményes állattartói ezért szorították a tengerparti kövekre, makroalgák fogyasztására juhaikat. Rendkívül jó minőségű gyapjújuk, édeskés ízű húsuk igazi különlegesség.

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Ködös kilátás, North Ronaldsay – Vihar szabdalta part és használaton kívüli plantie-crue-k: kör vagy négyszög alakú, kőfallal védett kertecskék a sziget északi partján
Térkép: Nemerkényi Zsombor

A farmokon elvétve még ma is használatos a plantie-creu, a kör vagy négyszög alakú, kőfallal védett kertecske zöldségfélék termesztésére. Ugyanakkor igen gyakoriak a szélenergiával vagy napelemmel fűtött lakó- és melegházak s az épületekhez kapcsolt virágos télikertek.

A partközeli halgazdagság fészkelő madarak – lundák, lummák, csüllők, sirályhojszák, szulák, alkák, szkuák, kormoránok – tízezreit vonzza a sziklapárkányokra, a kavicsos viharpartokra és a tenger menti homokdűnékre.

A mai látogatónak nehéz elképzelni, hogy a mezolitikumban Orkney-t még erdők borították. Az éghajlat hűlése és az emberi tevékenység azonban a faállomány pusztulásához vezetett, s az időjárás ma sem kedvez a telepítéseknek. Régen a partra sodródott hajóroncsok faanyaguk és szállítmányuk miatt egyaránt nagy szerencsét jelentettek. Ugyanakkor vihar idején egy-egy sziget férfilakosságának akár egyharmada, apák és fiaik vesztek oda halászaton vagy mentőakcióban, s jórészt a fa mint építőanyag hiánya vezetett Orkney világhírű neolitikus kőemlékeinek megszületéséhez.

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Lundakolónia. Castle OBurrian, Westray – Orkney-n 70 ezer pár fészkel belőlük. E bohókás, halászó madarak azonban lakott területek közelében tömegesen csak Westray délkeleti részén láthatók. Leginkább az esti órákban, májustól július közepéig"
Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Hullámmarta kövezeten, Westray – Csüllőcsapat a sziget nyugati szikláin. Westray kőlapjait és sziklakockáit ősidők óta használják építkezéshez, tetőfedéshez és útburkoláshoz is

„Kapard meg Orkney felszínét, és régészetet vérzik!”

1850-ben William Graham Watt, a főföldi Skaill ura egy különösen vad téli vihar után a károkat szemlélte birtokán. Ekkor vette észre, hogy a szélrohamok a tengerpart egy részéről letépték a füvet, s addig ismeretlen faldarabok váltak láthatóvá. Így bukkant az 5000 éves kőkori falu, Skara Brae nyomára.

A South Ronaldsay-n élő Ronnie Simison 1958-ban a kerítéséhez keresett sarokkövet, amikor véletlenül kőszerszámokra és vízszintes falmaradványokra bukkant. Tovább ásott, és harminc emberi koponya, sok emberi csont és rengeteg saskarom került elő. A sírt újra lezárta, hogy régészekre bízza a kutatást. Csaknem húsz évig várt a szakemberekre, végül saját maga kezdte el a feltárást: 5000 éves kamrás sírra lelt…

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Holocénközepi emlék. Knap of Howar, Papa WestrayAz 5600 éves ház és a vele átjáróval összekötött műhely a legrégebbi fennmaradt neolitikus lakóépület Észak-Európában

Számos hasonló történet nyomán végül összehangolt régészeti kutatások kezdődtek Orkney valamennyi szigetén. Rátaláltak Észak-Európa legrégibb kőházára Papa Westray-n.

Rousay szigetét Észak Egyiptomának hívják száznál is több, javarészt feltáratlan neolitikus sírkamrájáért. Észak-Westray dűnevilágában bukkantak a „Westray asszonyságra”, a legkorábbi skóciai emberfigurára.

„A kőkori Orkney szíve” néven került az UNESCO Kulturális Világörökségi Listájára négy főföldi leletegyüttes és környezete: Skara Brae települése, Stenness állókövei, Maeshowe kamrás sírja és a brodgari kőkör. Orkney a régészet nemzetközi élvonalába jutott.

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Mozgó dűnék között. Links of Noltland, Westray – Dűnestabilizálás a noltlandi neolitikus ásatásoknál. A munkagép mellett látható a szükségből visszatemetett feltárások nyoma

2003-ban a világörökségi helyszín közepén, Ness of Brodgar keskeny földcsíkján szántás közben egy nagy kőlap fordult ki a földből. Az egykori Hoey- és Tait-birtokon azóta fallal körülvett, kőkori városközpont építményei kerültek elő beomlott kőtetőzettel, festett és vésett falrészekkel, folyosókkal, csatornával, járdákkal, kamrás sírral – és egy hatalmas kőkori katedrálissal. A feltárás során szobrocskákra, kőszerszámokra, kőbútorokra, valamint 400, azonos csordából való, lemészárolt marha fejére bukkantak.

Nick Card ásatásigazgató szerint a helyszínnek így is csak mintegy a 10%-át sikerült eddig feltárni, de már világos, hogy ez a vidék Kr. e 3300-tól több mint 1000 éven át a britanniai kőkörkultúra központja volt.

A diadalittas pillanatokba ugyanakkor keserűség is vegyül. A viharos szelek drámai ütemben erodálják a szigetek partvidékét, s nincs elég pénz, idő és ember, hogy mindent szakszerűen konzerváljanak – maradnak a mentőásatások. Westray-n például egy újabb kőkori települést takart ki az orkán, s a dűnestabilizálással egy időben a legkülönlegesebb leletet, az északi életmódra utaló szaunát már vissza is kellett temetni.

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Historikus lakáskultúra. Skara Brae, Orkney-Főföld – Jellegzetes házbelső az 5000 éves neolitikus településen. Akárcsak ma: tűzhely, szekrény, ágyak, ülőhelyek, edények

„A vikingek vére”

2000/2001-ben „A vikingek vére” című BBC televíziós program keretében a University College, London genetikusai DNS-vizsgálatot végeztek 2000 orcadiai férfi részvételével. Kimutatták, hogy a férfinépesség 60%-a rendelkezett skandináv ősökkel.

A vikingek a 8. század végén telepedtek meg a szigeteken, amelyek 1468-ig maradtak skandináv uralom alatt. Ekkor I. Keresztély norvég–dán király nőül adta lányát III. Jakab skót uralkodóhoz, és hozomány helyett elzálogosította Orkney-t a még északabbra fekvő Shetland-szigetekkel együtt. Jakab végül 1472-ben annektálta a két szigetcsoportot.

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
A tenger az úr. Yesnaby Castle, Orkney-Főföld – A vöröshomokkő sziklákat a tenger látványos formákra koptatta, A kőzetrétegek keménységétől függően jöttek létre a barlangok, a boltívek és a magányos sziklaoszlopok

Orkney lakossága nyelvében, művészetében és hétköznapi hagyományaiban is őrzi viking múltját. Az -ey/ay képző a szigetek mai nevében óskandináv nyelven éppen szigetet jelent… Wyre szigetén a közösségi házban olvasható e szöveg:

Wyre nyilatkozata
Kegyes királyi felség, Olaf, Norvégia királya és Kegyes királynői felség, Margit, Dánia királynője részére. Mi, alulírottak

tudatában lévén annak, hogy milyen közel vannak Orkney-hoz és Shetlandhöz a jelenlegi nukleáris létesítmények a caithnessi Dounreay-ben, valamint annak a megnövekedett kockázatnak, amivel az Európai Demonstrációs Újrafeldolgozó Üzem ottani tervezett elhelyezése jár,

és tudatában lévén annak a valós fenyegetésnek, amit ez a mi gazdasági alapunk számára jelent az olyan megújuló ágazatokban, mint a halászat, haltenyésztés, mezőgazdaság, turizmus, élelmiszeripar és a szeszfőzés,

tudatában lévén az Orkney- és Shetland-szigeteket Norvégiához és Dániához fűző erős történelmi, kulturális és jogi kapcsolatoknak, különösen sok lakosunk egyenesági leszármazásának, és annak, hogy az 1667. évi bredai békére való tekintettel Orkney és Shetland alkotmányos státusza még mindig eldöntetlen,

azt kérjük alázattal kegyelmes Felségtektől,

tárgyaljanak és tanácskozzanak alkotmányos státuszunkról,

erősítsék meg újra történelmi kötelékeinket Norvégiával és Dániával,

kérjék meg a brit kormányt, hogy amíg alkotmányos státuszunk eldöntetik, tisztelje azokat a garanciákat, melyeket az elzálogosításkor biztosítottak, és ezután oltalmazza törvényeinket, jogainkat és hagyományainkat, és vizsgálja meg a nemzetközi jog szempontjából a nukleáris újrafeldolgozó üzem telepítésének jogszerűségét egy olyan helyen, ahol az a vizek biztonságát fenyegeti egy eldöntetlen alkotmányos státuszú területen.”

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
A Wyre-i nyilatkozat – 1986-ban fogalmazta meg a dounreay-i atomerőmű tevékenységének bővítése ellen a shetlandi John Goodlad és a Wyre-szigeti Margaret Flaws. A záró bekezdés alatt és mellett körülbelül 110 támogató aláírás gyűlt össze

A szöveget régies betűkkel írták, a nyilatkozat címénél színes mintás iniciáléval, akárcsak a középkori kódexekben. Mindezt pedig több mint 100 aláírás egészíti ki.

Az olvasottak mélyen megrendítőek. Egy gyönyörű, de mégiscsak jelentéktelen és elhagyatott sziget lakói, azok családtagjai, barátai és a környező szigeteken élő támogatói, többségében halászok, hajósok, földművesek, állattartó gazdák, ezermesterek egyértelmű, bátor és méltóságteljes lépésre szánták el magukat: folyamodtak, kértek és jogot formáltak természetes önbizalommal, józan érveléssel. A nyilatkozatot 1986-ban fogalmazta meg a dounreay-i atomerőmű tevékenységének bővítése ellen a shetlandi John Goodlad és a Wyre-szigeti Margaret Flaws. A szerzők még repülőre is ültek, hogy saját maguk kézbesítsék a levelet.

Feltehetőleg mindettől függetlenül, de a dounreay-i atomerőmű felszámolása folyamatban van...

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Kultúrtáj. Lettan, Sanday – Minden talpalatnyi füves terület számít, és minden történelmi emléket megőriznek, hasznosítanak: marhacsorda a II. világháborús betonbunker mellett

Megújulók

A 19. század végén és a 20. század első felében mondtak legtöbben búcsút orkney-i otthonuknak, hogy Angliában, Skóciában, Kanadában vagy Ausztráliában kezdjenek új életet. Jelentős számban költöztek el az apró szigetekről Orkney főföldjére is, különösen Kirkwallba. Az elvándorlók helyébe sokszor csak nyaralók jöttek, akik az évi néhány hetes jelenléten kívül elhanyagolták birtokaikat.

Orkney lakossága manapság valamelyest gyarapodik. A helyi önkormányzat sejtjei, a közösségi tanácsok főleg a családban gondolkodó letelepedőket hívogatják olcsó, felújítható ingatlannal, munkalehetőségekkel, személyre szabott oktatással, kiváló közbiztonsággal, egészséges környezettel és jó közlekedéssel.

A törvény tökéletesen felszerelt és megfelelő tanárokat foglalkoztató iskolát biztosít minden szigetnek, amíg csak egyetlen általános iskolásuk is van. Középiskola és könyvtár a két városban, Kirkwallban és a 2500 lakosú Stromnessben, egyetem és kórház Kirkwallban működik.

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Baljós idő. Sands of Doomy, Eday – Köd érkezik a tenger felől Doomy homokdűnéihez. Háttérben a Doomy (jelentése: baljós) csúcsa. A fehér gyapotsás a süppedős talaj jele

Szállásadónőnk, a 2010-ben birtokot vásárolt és ideköltözött Lin Westray kikötőjében várt ránk autójával, hogy a 10 kilométerre lévő Braehead-paplak és Reid-ház nevű épületegyütteshez vigyen.

A részben panzióként hasznosított, öreg épületekben mindent korszerűsítettek, sőt férje, Adam szabadidejében a templomot is felújítja. Környezetkímélő fűtés- és melegvízrendszerrel, energiatakarékos világítással, korszerű háztartási készülékekkel, elektromos feltöltőpontokkal, szélessávú internettel látták el saját otthonukat és a vendégházat is.

Ez a hozzáállás pedig általános. Orkney villamosenergia-igénye megújuló forrásokon alapul. 2016-ban a 743 szélgenerátorukból 639 háztartásokhoz tartozott. A lakosság 10%-a magát látja el szél- és napenergiából származó elektromossággal.

A szigeteken kifejezetten sok elektromos jármű működik. 19 méteres hullámok, 4 m/s sebességű árapályváltozás: Orkney tengeri energiatermelő lehetőségei is elsőrangúak. Vizein több energiaátalakítót teszteltek, mint bármely más földi helyen.

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Múlt, jelen, jövő. Kirbest, Westray – Omladozó tanya, hullámpalatetős gazdasági épületek, modernizált, kétszintes ház a jellegzetes szürke vakolással És szélturbina.

Amikor viszont szálláshelyünk külsejéről képeket mutattam itthon, voltak, akik megdöbbentek Braehead „szegénysége és egyszerűsége” láttán, hiszen első pillantásra meglehetősen elhanyagoltnak tűnő, szürke, történelmi épületek voltak előttük. Vakolásuk, a „harling” rücskös kőfalra is való, tartós és jól tűri az esős, viharos klímát, de a vakolatlanság sem jelent elhanyagoltságot. A kőfal – akár szárazon rakott, akár habarcsolt – ugyanúgy, mint a kő palatető, patinás és szépnek számít. És valójában Orkney egyik csodája pont ez: a történelemtisztelet és a modernségigény természetes és harmonikus összefonódása.

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Modernizálva, megőrizve. Brough, Frotoft, Rousay – A 19. század közepén épített három házat Orkney-módra restaurálták: megőrizték eredeti falait, de a tetőkre napelemek kerültek
Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Kövi juhok. North Ronaldsay – A termőföld hiánya miatt a leleményes állattartók a tengerparti kövekre, makroalgák fogyasztására szorították juhaikat. Gyapjújuk rendkívül jó minőségű, édeskés ízű húsuk különlegesség

A bennszülött orcadiai és a megtelepedett angol, walesi vagy skót a nyugodt, természetközeli, független életet becsüli, s nem bánja, ha többféle, sokszor kétkezi munkával kell mindezt biztosítania egy mások által elzártnak vagy túl távolinak ítélt világban.

A kirkwalli Szt. Magnus-katedrális előtt ücsörgünk a padon. A szemközti kávézóba búcsútalálkozóra vártuk Siant, a 23 lakosú Graemsay-n élő, 60 év körüli barátnőnket, a Yorki Egyetem otthonról bedolgozó kutatóját. Előttünk a napsütéses főutca nyüzsgése – beérkezett a sokemeletes amerikai luxushajók valamelyike. Turisták ezrei árasztják el a szűk, kanyargós utca elegáns ékszer- és szuvenírboltjait, éttermeit. A templom előtti gyepen kereszt áll. Hozzákötözve két, ragacsos, fekete anyaggal bekent leányzó nevet visongva. Körülöttük színes ruhákba öltözött, rikítóra festett rokonok, barátok. Hagyományos leánybúcsú zajlik...

Fotó: Tóthné Mátyás Erzsébet
Szt. Magnus-katedrális, Kirkwall – Hagyományos leánybúcsú: a templom előtti kereszthez két, ragacsos anyaggal leöntött leányzót kötöztek. Körülöttük színes ruhákba öltözött, rikítóra festett rokonok, barátok