Tavaly története során először kvalifikálta magát a finn labdarúgó-válogatott nagy nemzetközi tornára, amivel több évtizedes átkot tört meg – a sorozatos kudarcokba belefáradt szurkolók reménysugaraként... Ha ismerős a fenti helyzet, nem véletlen, hiszen a finn és a hazai foci sokáig hasonló (kényszer)pályán mozgott. Ám a 2016-os Eb-szereplést övező itthoni össznépi eufória elillant, míg a finnek most továbbírnák a sikertörténetet. Előre az izlandi úton?
Hangos gyerekzsivaj tölti be a Talin jalkapallohalli szürke épületét. A szülők csendben szemlélik az eseményeket, a komor falak a pattogós edzői utasításokat visszhangozzák. Szombat dél van, és egyelőre nem sok jel utal arra, hogy bő egy óra múlva a legnagyobb finn rangadó, a Stadin derby veszi kezdetét: a HIFK és a HJK összecsapása...
A körülmények sem azt sugallják, hogy életre szóló élményekkel fogunk távozni:
a Helsinki belvárosától jó félórás buszútra levő „aréna” mindössze 700 személyes (lelátó csak a pálya egyik hosszanti oldalán van), így az sem csoda, hogy a pályaválasztó HIFK néhány nappal korábban kitette a „megtelt” táblát.
Persze 20-szor ennyien is jegyet váltottak volna, ha a hagyományos helyszínen, a Bolt Arénában rendeznék a találkozót. Ám tél van, és az örök riválisok csak e hangárszerű csarnokban mérkőzhetnek meg.
Látogatásunk fő oka, hogy a válogatott tavaly – nem kis meglepetést okozva – kijutott a részben budapesti rendezésű, aktuális Európa-bajnokságra, és testközelből szereznénk benyomást, hogyan élték meg mindezt a szurkolók. Kíváncsiak vagyunk, létezik-e finn csoda, vagy csupán annyi történt, hogy ezúttal a finneknek is kijött a lépés, és Fortuna annyi balszerencsésen végződő mérkőzés és sorozatban 32(!) elbukott selejtező után végre kegyeibe fogadta a Huuhkajatot (Fülesbaglyok).
A finn sport csupán jégkorong? Olvasson tovább a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek