Az utazók többsége nemcsak így gondolja, hanem így is tesz: azaz elsőként a Sagrada Famíliát, azaz a Szent Család-templomot keresi fel – ami látszólag nem túl nagy feladat, hisz a 2. és az 5. metróvonalnak egyaránt van egy ilyen nevű állomása, és a kijárat a templom sarkához vezet…
A bejutás viszont macerás, ugyanis rengetegen szeretnék belülről is megnézni az épületet. A legjobb (és legeredményesebb), ha legalább 3 nappal korábban a neten vesszük meg a belépőjegyünket... Akik így tesznek, azok a foglalt időpontban – egy, a repülőtérit idéző biztonsági ellenőrzés után – már gyönyörködhetnek is a Mester alkotásában.
Persze vannak, akik alternatív megoldásokkal próbálkoznak, és misére járóknak álcázzák magukat.
Jó az ötlet, de azért a helyiek sem kezdők! Akik a szombat esti katalán nyelvű misét célozzák meg, azok az altemplomban találják magukat… Nota bene, ezt sem érdektelen megnézni, hisz szerves egységet alkot a „felvilággal”, de sokan ezt nem így élik meg. Mászkálásukkal és pusmogásukkal a valóban a szertartáson részt venni akarók életét is megkeserítik.
A másik kedvelt lehetőség a vasárnap „hajnali” (ez itt 9 órát jelent) szertartás, ahol a mise nyelve latin, de az igeliturgia során váltogatják a különféle nagyobb nyelveket. Ezt hatalmas vallási élményként élhetjük át ebben az építészeti térben, ha valóban ezért jöttünk… Az áhítat biztosítására két eszközzel törekednek: korlátozott számban engednek be résztvevőket (ahány ülőhely van, csak annyit! – de ez is legalább ezer embert jelent, hisz a templom gigantikus méretű), és 5-6 soronként áll egy felügyelő, aki kíméletlenül rendreutasítja a fényképezni próbálókat. A szigor csak a záróének után enyhül, amikor – miközben kifelé terelik a népet – engedélyezett a fényképezés.
Ugyanakkor megéri „legálisan” bejutni, mert az audioguide (amelyet már magyarul is megtanítottak) rengeteg értékes információt mond az épületről, és két órát észrevétlenül el lehet tölteni önmagában a beltérben is.
Persze Gaudí (és tanítványai) alkotásaival nemcsak itt találkozhatunk, hanem a város számos pontján állnak épületei, melyek között „közönséges” lakóházak is vannak. Ám nyilván Barcelona nemcsak ebből áll! Sajátos hangulata van a gótikus negyedként emlegetett (egyik) egykori városmagnak, amely a gótikus székesegyház körül terül el. Aztán ott a tengerpartig nyúló Barcelonetta, amely a város talán legigazibb arcát mutatja: szabályos beépítés, szűk utcák, kisvendéglők. Ez utóbbiak közül érdemes azokat választani, ahol ebédidőben (ez itt 14 óra körül kezdődik, és kb. 16-ig tart) a helyiek tömörülnek. Ugyanis errefelé otthon kevesen főznek, és a vendéglőkben 3 fogásos ebédet lehet kapni barátságos 12–17 eurós áron. Mindegyik fogás esetén több étel közül választhatunk és az ital (víz, bor, esetleg sör) is benne van az árban!
A tengerpartot viszont csak a turisták használják. A helyiek jól tudják, hisz nap mint nap láthatják, hogy estére milyen irtózatos mennyiségű szemét és kosz marad a fövenyen, amit ugyan reggelre eltakarítanak és a homokot is felszántják, hogy minden tetszetős legyen, de mégis...
Ezért ők inkább a várostól távolabb lévő települések strandjait keresik fel.
A kikötő egyik öreg épületében találhatjuk meg a Katalónia történetét bemutató múzeumot, amit szintén érdemes felkeresnünk, ha nyitottak vagyunk a történelemre és meg akarjuk ismerni e hányattatott sorsú területnek a múltját. Az épület tetőteraszáról jó kilátás nyílik a kikötőre és a városra.
A kikötőből – elég szokatlan módon – felvonóval is továbbmehetünk, mert a történelmi városmag peremén álló hegyre így is feljuthatunk. Ez az utazás nemcsak a kilátás miatt éri meg, mert maga a Montjuïc egy vár mellett több múzeumnak is otthont ad. A lábánál pedig ott állnak az eredetileg a világkiállításra emelt, de azóta is kiállítási pavilonokként használt épületek…
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
