Egykor a hegyi pásztorok kizárólagos birodalma volt, ma már autóval is könnyedén megközelíthető a Fogarasi-havasok zord hegyvilága. Nicolae Ceaușescu utasítására 1974-re készült el a szerpentin és az alagút. A „Kárpátok Géniusza” pénzt és emberi életet nem kímélve „megszelídítette” a hegyet

Az úttal együtt az emberi civilizáció sok más vívmánya is felkúszott a sziklahavasok világába. A Bâlea-tó környékén szálláshelyek és az ipari turizmus tüneteként ismert bazári árusok bódéi sorakoznak. Minket azonban elsősorban a tó érdekel, mégpedig az üledékeiből kiolvasható környezeti változások története.

Biológusok és földtudósok egy csoportja néhány éve elhatározta, hogy létrehoznak egy különleges déli-kárpátokbeli adatbázist, amely egyrészt a közelmúlt környezeti változásainak és emberi hatásainak vizsgálatát segíti, másrészt – tágabb kitekintésben – megerősítheti, hogy a kontinentális sajátosságok miatt a környezettörténeti események itt jócskán eltértek a Nyugat- és Észak-Európában feltártaktól. Tehát az ottani sztenderdek sem alkalmazhatók errefelé. Ennek során információgazdag tavi üledékminták sokaságát gyűjtötték a tengerszemekből, mi pedig az eddig kimaradtakból igyekeztünk néhányat felkeresni. A mintagyűjtés folyamata viszont hosszan tartó, aprólékos munka, a tó elhelyezkedésétől és az időjárástól függően pedig jócskán meg is izzadhat a kutató…

A Fogarasi-havasok negyedidőszak végi eljegesedéséről

A hegység teljes eljegesedéstörténete még ma sem ismert. Azt már a 20. század elején is felismerték, hogy a maximális eljegesedés idején a hegység gleccserei egészen 1100 méteres tengerszint feletti magasságig is leereszkedhettek. Ugyanis a völgyek U alakú profilja – mely a gleccserkoptatás sajátja – egészen eddig a magasságig követhető a kárfülkékből, a jégképződési helyekről indulva. Ám morénaanyagot – mely a jégárak elvégződésének egyértelmű bizonyítéka – nem találtak. Mivel az utolsó előtti glaciális ciklust (190–120 ezer évek közt) hatalmas mértékű eljegesedés jellemezte, felvetődött, hogy a legnagyobb gleccserek ekkor csiszolhatták ilyenre a havasok völgyeit, a lerakott moréna pedig lepusztult az idők során.

Jéggel bélelt völgyek – a fogarasi-havasok rekonstruált gleccsereinek elhelyezkedése az utolsó eljegesedés maximum során

Kissé magasabban, 1200 és 1500 m között viszont maradtak ránk morénasáncok, melyek keletkezését eleinte az utolsó glaciális (würm: 71–15 ezer évek közt) korai szakaszára becsülték. Ám a modern kormeghatározási módszerek segítségével bebizonyosodott, hogy ezeket a gleccserek a würm végén hagyták hátra, körülbelül 18–24 ezer évvel ezelőtt. Ez az időszak egybeesik a globálisan elfogadott utolsó glaciális maximum idejével.

Kisebb – és fiatalabb – morénák csoportjai még ennél magasabban is fellelhetők. 1600-1700 m-en 15,1±2,5 ezer évre tehető a koruk, míg 1850 és 2050 m között a fiatalabb driász lehűlési eseményhez köthetők, mely mintegy 12,9 ezer évvel ezelőtt történt. Ráadásul 2100 m fölött is találkozhatunk kicsiny morénákkal, melyeket a fiatalabb driász végére, illetve a holocén kezdeti szakaszához köthetünk.

De mit jelentenek összességében e morénagenerációk? Jelzik, hogy az eljegesedések milyen ütemben zajlottak. Vagyis

a gleccserek az utolsó eljegesedési maximum során 1200-1500 méteres magasságig ereszkedtek, aztán ezt követően egy olvadási ciklus után ismét előrenyomultak, egészen 1600–1700 méteres magasságig ereszkedve.

Az előrenyomulás-visszaolvadás váltakozása – a klíma fokozatos enyhülése miatt – egyre magasabbra szorult, míg végül csak 2100 m felett maradtak jégfelszínek. Ma nagyjából ennyit tudunk e folyamatokról, ám várható, hogy a hegyi kutatások révén mindez majd jócskán finomodik, hiszen egyre több adat érkezik a múlt eseményeiről e hegyvilágból.

Fiatalabb driász lehűlési esemény: megközelítőleg 12 896±4 és 11 703±4 év között kialakuló, jégkorszak végi lehűlési időszak, melyet az észak-atlanti tengeri régióba hirtelen beömlő nagy mennyiségű édesvíz váltott ki. Az édesvíz hatására az észak-atlanti áramlás visszaforduló ága délebbre helyeződött, maga az áramlás lassult, melynek erős hatása volt Európa és Észak-Amerika légkörzésére. A klímamodellek adatai alapján Grönland felett a felszíni léghőmérséklet ekkor kb. 6 °C-kal csökkent.

Szöveg: Vágó Csaba