Most mégis ugyanazon a hajón hagyták el Európát. Életük számos tekintetben párhuzamos pályát írt le, és nem először keresztezte a másikét. Mindketten részt vettek a 48-as forradalmakban: Karl von Scherzer a bécsiben, míg Xántus János a pestiben. A bukás után mindketten emigrációba kényszerültek, de míg a jómódú Scherzer természetbúvárként járta be az amerikai kontinenst, addig Xántus másfél éves londoni tartózkodást követően mindössze 7 dollárral a zsebében szállt partra New Yorkban 1852 júniusában, és hiába szerzett ajánlólevelet Kossuthtól, Amerikában nulláról kellett újrakezdenie az életét.

Xántus János (1825–1894) jogász, utazó, természetrajzi és néprajzi gyűjtő, a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnographiai Osztályának alapító őre (1872–1894), a Philadelphiai Természettudományi Akadémia örökös (1856), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1859), a washingtoni Smithsonian Institution kiemelkedő jelentőségű gyűjtője, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke

Kép: közkincs

Miután próbálkozásai sorra kudarcot vallottak, utolsó lehetőségként 1855-ben belépett az amerikai hadseregbe. Az akkoriban határvidéknek számító Kansas territóriumbeli Riley-erődbe vezényelték, ahol szerencséje William Hammond orvossal hozta össze, aki amatőr ornitológusként a washingtoni Smithsonian Intézetnek gyűjtött, és Xántust is bevonta a munkába. Miután 1859-ben saját kérésére leszerelték, az Egyesült Államok Partkutató Testületének alkalmazásában átkerült a Kaliforniai-félszigeten található Szent Lukács-fokra. Az Amerikában végzett természettudományos gyűjtőmunkái közül ez bizonyult a legértékesebbnek. Az általa fölfedezett 390 faj közül 290 erről a területről való, közülük pedig csaknem 50 viseli Xántus nevét.

Kossuth ajánlólevele Xántusnak, New York, 1852. június 16. Xántus épp akkor érkezett mindössze 7 dollárral a zsebében New Yorkba, amikor Kossuth észak-amerikai előadókörútjából visszatért oda

Forrás: Korányi-gyűjtemény, Budapest

Távoli célok felé

Ebben az időszakban ajánlotta föl szolgálatait a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Első gyűjteménye 1859 júniusában érkezett meg, és összesen 7300 tárggyal gazdagította a múzeumot. Gyűjteményeinek és amerikai tapasztalatai nyomán hazaküldött tudósításainak köszönhette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, s hazatérési kérelemmel fordult az osztrák hatóságokhoz. Akkor, amikor a szerencsésebb sorsú Scherzernek – akivel sorsa már Saint Louisban összehozta – már nemcsak megbocsátottak, hanem az osztrák Novara hajó expedíciójának tagjaként éppen visszaérkezett kétéves Föld körüli útjáról. Xántus végül 1864-ben tért haza, és rá két évre kinevezték a frissen megalakult Pesti Állatkert igazgatójának.

Karl Ritter von Scherzer (1821–1903) természettudós, 1852–1855 között Észak- és Közép-Amerikában végzett kutatásokat, az osztrák Novara-expedeció (1857–1859) tudományos résztvevője, lovagi cím birtokosa (1860), miniszteri tanácsos (1864), az Osztrák–Magyar Kelet-ázsiai expedíció kereskedelmi részlegének vezetője, a Monarchia főkonzulja Szmirnában (mai neve izmir), Londonban, Lipcsében és Genovában (1872–1896)

Kép: közkincs

A bécsi udvarral a következő évben megkötött kiegyezés értelmében Magyarországnak részt kellett vállalnia az osztrákok által évek óta tervezett újabb tengerentúli expedícióban, amelynek legfőbb célja az volt, hogy az osztrák ipar előtt megnyissa az utat a sziámi, kínai és japán piacon, kihasználva a befejezés előtt álló Szuezi-csatorna által nyújtott közlekedési előnyöket. Mindennek előfeltétele azonban a három, még szuverén országgal megkötendő diplomáciai, kereskedelmi és hajózási szerződés aláírása volt.

Magyar szempontból ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy az út során „… messze tengerekre el fog vitetni, távoli országokban fel fog állittatni az uj osztrák–magyar közös kereskedelmi lobogó, mint állami átalakulásunknak és politikai egyenjoguságunknak látható jelképe…”

A vitathatatlan diplomáciai előnyök dacára a Magyar Tudományos Akadémia úgy látta, hogy az expedíciótól nem remélhető gazdasági előny, de ha már a kiegyezésben lefektetett elvek szerint a költségek 30%-át viselnünk kell, legalább „… hazánk mostohább állású tudományos intézetei, s első sorban nemzeti múzeumunk az ez út közben gyűjtendő természetrajzi kincsekkel gyarapíttassék”. Ennek érdekében javasolták az Akadémia elnöki tisztét és a kultuszminiszteri posztot egyaránt betöltő Eötvös Józsefnek Xántus János és egy általa választott preparátor kiküldését. Az előterjesztést azonban Bécsből azzal utasították el, hogy nem lesznek gyűjtések, és a hajókon nincs Xántus számára hely, de ő maga is úgy látta, hogy „... az egész expeditio szervezete olyan volt, mellyről bizonyosan tudtam, hogy eredményhez nem jöhet, s megvoltam győződve, hogy hazánkra működése éppen semmi eredményt sem hozhat”.

A cikk Az Osztrák–Magyar kelet-ázsiai expedíció és Xántus János gyűjteménye című NFKI–OTKA (azonosítószám: K123911) pályázat keretében íródott