Van az a fénymennyiség, ami a legsötétebb estéken is mosolyt tud varázsolni... Legalábbis a lengyelek receptje szerint. A hozzávalók: történelmi épületek, temérdek LED- és lézerfény, tetemes tervezőmunka, szerelők garmadája és csipetnyi kreativitás
A lengyel fényfesztivált (Light Move Festival) Beata Konieczniak és Norbert Wasserfurth-Grzybowski ötölte ki még 2009–2010 fordulóján. Céljuk, hogy a nagyközönség számára vonzó, mindazonáltal folyvást megújuló városképet fessenek fény segítségével. Azóta évről évre kiviláglik a Pietrowska utca, ahol a néhai textilgyárosoknak a 19. századi legelejéről való, eklektikus, neoreneszánsz, neo-klasszikus és szecessziós stílusú palotái sorakoznak. Nagyjából a budapesti Váci, vagy a szegedi Kárász utcára emlékeztet az elénk táruló látvány: boltok, kávézók, éttermek végeláthatatlan sorával, csak éppen ez Lengyelország, sőt, Közép-Európa leghosszabb utcája a maga 4,2 km-ével. Ellentétben a két honi hasonmással, itt mégsem csak a gyalogosoké a szerep: korlátozott autó- és kerékpárforgalomra kell számítani, de nem a fesztivál ideje alatt. Olyankor lépni is elég kalandos – hát még fotózni…
A mai Szabadság és a Függetlenség tér között elnyúló Pietrowska több tekintetben is birtokolja a „leg”-et. Itt már 1835-ben felhúzták az első téglaépületet, 1869-től már gázvilágítás működött, és 1876-tól sétálnak kőburkolaton a járókelők, majd 1898-ban az első villamos is elsuhant errefelé, amivel egy évvel később akár az első lengyel moziba is eljuthattak a korabeli filmrajongók. Manapság is adott a központi szerep – szó szerint és átvitt értelemben is, ugyanis a város centrumában húzódó házsorok nem csupán a kereskedelem, hanem a kultúra számára is otthont jelentenek, de sportesemények, koncertek éppúgy zajlanak Łódź ütőerén.
Lengyelország második legnagyobb települése, a hétszázezres Łódź 1423 óta büszkélkedik városi ranggal. Egészen a 19. századig főleg mezőváros volt, ám ekkortól – mindmáig – Európa egyik textil-ipari központja: selymet, gyapjút, pamutot, filcet készítenek gyáraiban, a hozzájuk kapcsolódó kutatóintézetekben pedig anyagvizsgálatokkal igyekeznek fenntartani a fejlődést, ami tulajdonképpen a köröttünk magasodó házsorok szimbolizálta felfutás előidézője. E tényt jól szemlélteti például, hogy innen nemcsak a szomszédos területekre vagy Oroszországba, hanem Kínába is kerül áru.
Ez az a gazdagság és úri pompa, amit a hömpölygő tömegből fel-felpillantva, a mesésen bevilágított épületek homlokzatai tükröznek. A fesztiválok már csak ilyenek: hömpölygő tömeg, árusok – itt lépten-nyomon stílszerűen villódzó fényeket, LED-es lufikat kínáló kereskedőkbe botlunk, de az ételes-standok sem hiányozhatnak, bár azok leginkább a Manufaktura, azaz a hajdanvolt ruhagyár, ma Európa legnagyobb plázájaként működő – valóban gigantikus – komplexum előtti parkba koncentrálódtak. Egész egyszerűen azért, mert magán a Pietrowskán és közvetlen környékén már amúgy is 450 körüli a vendéglők, éttermek száma. Velük aligha tudtak volna konkurálni az utcai ételesek. Egyikőjük sajtot grillezett, amit aztán tőzegáfonya-lekvárral öntött nyakon. Kihagyhatatlan!
... Mint maga a fényfesztivál!
Mint méretes mozivászon, animációk vetítésére kiválóan használhatóak az épületek, de még Łódź legmagasabb imaháza, az 1920-ban épült, neogótikus Stanislaus Kostka-Katedrális is. Természetesen itt is figyelembe vették az épületegyüttes sajátosságait, amikor kiötölték eme videót
Fesztiváli utcakép: színpompás homlokzatokkal, prizmával „elemeire” bontott fehér lézerfénnyel, LED-lufival... Mindez a Pietrowska 4,2 km-es hosszában. Egy este aligha lehet végigjárni a teljes banzájt, ezért érdemes célirányosan mozogni: péntek, szombat és vasárnap éjjelre egyaránt ildomos programtervet készíteni
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
