Óriás hegyláncok ölelésében hatalmas tó vize csillog: a Tien-san északi vonulatai között, 1607 méteren húzódó Isszik-kul (Iszikköl, Iszik-köl, Isszük-kul) felülete a Balatonénak bő tízszerese, legnagyobb mélysége 668 méter, vízgyűjtőjén több mint 800 gleccser húzódik, ám melegforrások is táplálják
Neve kirgiz nyelven „meleg vizet” jelent, de 182 km-es hossza és 60 km-t is elérő szélessége miatt Hszüan-Cang kínai buddhista szerzetes tudós a 7. században „meleg tengerként” emlegette. Talán azért, mert télen sem fagy be: bár nyáron a sekély részeken sem sokkal melegebb 20 °C-nál, de a leghidegebb évszakokban is alig csökken 4 °C alá a hőmérséklete, ráadásul sótartalma is magas, literenként 6 g-ot tartalmaz, hatodannyit, mint az átlagos tengervíz.
A tó szerkezeti medencéje 25 millió éve keletkezett, a vízfelület viszont nagyjából 7 millió éves, bár eközben igen nagy változások érték: volt a mainál jóval kiterjedtebb, magasabb vízállasú, de sokkal sekélyebb is, sőt ki is száradt. Ám az ingadozások a történelmi időket sem kerülték el, és a vízszintváltozások sokszor megpecsételték a partközelben kiépült települések sorsát is...
A vízállás-átalakulás egy része fokozatos, a változó klímához kötődő, gyakran azonban hirtelen, katasztrofális esemény volt. Az utóbbiakat főképp földrengések, illetve a Tien-san hegyóriásai felől érkező nagy árhullámok okozták.
Éghajlati kapcsolódású változás, hogy a 12–13. században több mint 10 méterrel csökkent a vízszintje. A 15. században 7-8 méterrel volt alacsonyabb a jelenleginél, a kisjégkorszak egyes szakaszaiban viszont 15 métert is emelkedett a vízállás. A 20. században voltak zsugorodó időszakok is, de az elmúlt években a Tien-san gleccsereinek intenzív olvadásával magyarázható vízszintemelkedés tapasztalható. Évi vízszintingadozása ma 20 cm, alacsony a szervesanyag-tartalma, és kifejezetten (akár 30-35 m-ig is) átlátszó.
Közép-Ázsia Szodomája és Gomorája
Az Isszik-kul helyén díszes épületekből álló, hatalmas terekkel tagolt, gazdag metropolisz létezett. Lakosai azonban gonosz, önző és rosszindulatú emberek hírében álltak, akik nem tartották be az évszázados írott és íratlan törvényeket, így bűnhődniük kellett. Büntetés gyanánt egy napon megmozdult a föld, fülsiketítő zaj kergette őrületbe az ott élőket, akik jajgatva menekültek az utcákra. Szemük láttára nyíltak szét a hegyek, majd pompás városukat tajtékzó víz árasztotta el. Tiszta időben olykor felsejlenek a tó mélyére süllyedt házak és utcák sziluettjei...
Miért Közép-Ázsia Atlantisza a tó? A helyben maradt népességnek miért kell a katasztrófaturizmus erejében bíznia? Olvasson tovább a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek