Miután a busz pora otthagyott az út szélén, vetettem még egy utolsó pillantást a mögöttem álló vendéglőre, ahonnan a vendégek kíváncsian lestek ki az ablakban himbálódzó kolbászfürtök közül, majd befordultam az esőerdőbe vezető földútra egy olyan falu felé, amit még a térkép sem jelöl.

Az arhuacók úgy tartják: a Sierra a világ szíve, és ők, valamint a többi helyi népcsoport a „Nagytestvérek”, akik itt maradtak, hogy őrizzék azt, hiszen szerintük a hegység épségén múlik a világ többi részének sorsa

Fotó: ©Shutterstock.com

Erdei tisztáson – A Sierra Nevada törzsei a magasabb hegyoldalakon és a belső, rejtett völgyekben földművelésből élnek, helyi növényeket – főképp yukkát, kukoricát, babot, papaját és krumplit – termesztve. Sok család ma már kávét és kakaót is termel, ám ezeket szinte kizárólag kereskedelmi célból

Fotó: Karáth Kata

A „Nagytestvérek”

Katansama az arhuacók nyelvén azt jelenti: „eredet”, vagy „minden élet alapja”, de csupán egy alig ötéves falu. Lakói, az arhuacók egyike a négy őslakos népcsoportnak, akik a kolumbiai Sierra Nevada de Santa Marta hegység vidékét lakják. Engem is ők hívtak meg a faluba, és miközben egy csendes patak kiálló kövein szökelltem át, Danilo Villafañe szavai visszhangzottak a fejemben: „Nem akarunk kutatások tárgya lenni, hanem egyenrangú partnerként szeretnénk együtt dolgozni a kutatókkal.”

Danilo eső előli menedékben – Vannak olyan földterületek – többek között Katansama környékén is –, amelyeket meghagynak a természetnek. A hegycsúcsok környéke különösen szent és érinthetetlen, és vehemensen védik is a külvilágtól

Fotó: Karáth Kata

Danilo az arhuacók egyik képviselője, akivel egy természetvédelmi konferencián találkoztam pár héttel ezelőtt Cartagenában, ahol más őslakosokkal együtt azt hangoztatták: a tudománynak azok tudását is figyelembe kellene vennie, akik nem csupán évi néhány hetes terepmunka idejére költöznek egy adott helyre, hanem egész életüket ott töltik...

Az arhuacók úgy tartják: a Sierra a világ szíve, és ők, valamint a többi helyi népcsoport a „Nagytestvérek”, akik itt maradtak, hogy őrizzék azt, hiszen szerintük a hegység épségén múlik a világ többi részének sorsa.

Mindenki mást – legyen bár kolumbiai vagy sem – „Kistestvéreknek” hívnak, mert ők elhagyták a világ szívét, és már elfelejtették, hogy vigyázni kell a természetre.

Ám Kolumbiában – de ez igazából Latin-Amerika túlnyomó részére is áll – az őslakosok szavát kevesen hallják meg. Területeik is erősen megfogyatkoztak, sokan még a saját ősi nyelvüket is elhagyták. Ma már sértésnek számít, ha valakit indiónak szólítanak. Pedig még a büszke bogotáiak legarisztokratikusabb rétegeinek ereiben is bőven csörgedezik őslakosvér. Danilo többek között ezen az elidegenedésen próbál változtatni, és Katansamára is itt hárul a főszerep – a kultúrák közötti találkozási pontnak hozták létre.

Közélet – A mamók kimagasló pozíciót töltenek be a települések életvezetésében. Feladatuk főképp – mint spirituális vezetőknek – a közösség segítése, de tanácsadó szerepük is erős, szavuk döntő fontosságú (egyfajta sámánnak is tekinthetők)

Fotó: Karáth Kata

A kisfiúkat öt-hat éves korukban jelölik ki mamónak, amit kemény képzés követ, amely során akár 15 éven át is elzártságban, pl. egy barlangban tanulnak más mamóktól

Fotó: Karáth Kata