Ha Alaszka, akkor medve; kevés az ennél egyértelműbb képzettársítás – legalábbis a vadvilág szerelmesei körében. Nem alaptalanul: Földünkön sehol másutt nem találunk ilyen számban és változatosságban ezekből az állatokból, mint az Egyesült Államok e távoli vidékén
A szégyenlős baribál
Alaszka déli partvidékének legjobban feltárt vidéke az Alaszkai-öbölbe csaknem 200 kilométer hosszan benyúló Kenai-félsziget. Széchenyi Zsigmond Alaszkában vadásztam c. művének hála, a magyar olvasóközönség már az 1930-as években megismerkedhetett a Dunántúl-méretű félszigettel, hiszen a nagyszerű tollú vadász-útleíró itt tartózkodott a legtöbbet 1935-ös útja során. Ma az itteni mércével jónak számító megközelíthetőség és infrastruktúra miatt nyaranta turisták hada szállja meg az Alaszka játszóterének is becézett területet, ahová a látogatók jobbára horgászbottal, vadászpuskával, kajakkal vagy a jégmezőkre tervezett kutyaszánokkal érkeznek „játszadozni” a rövid sarki nyár idején.
Alaszka 100 ezer egyedre becsült feketemedve-állományából legalább 4500 él a félszigeten, tehát olyan sokan és sűrűn, hogy a barna medvék megfigyelésére indulva sem „megkerülhetők”. A szerencsésebb fekete medvék (vagy baribálok) a Kenai Fjords Nemzeti Park szigorúan védett erdeiben születnek, a parkon kívüliekből ugyanis évi 450-500 példány kilövése engedélyezett. A nagyobb testű barna medvék elől jó okkal rejtőzve előnyben részesítik a nehezen járható terepeket, erdősült hegyoldalakat, dús aljnövényzettel benőtt gleccserperemeket, sőt a szinte megközelíthetetlen tengerpartokat. A park bővelkedik az efféle tájakban, ezért megmászható túraútvonalai igen jó eséllyel kecsegtetnek a baribálokkal való találkozásra – akár 10 percnyi járásra Seward belvárosától.
A Seward városa felett elterülő Harding-jégmező (az északi félteke legnagyobb, sarkvidéken kívüli jégborítása) s az onnan déli irányban aláereszkedő glecscserek többsége a nemzeti park szigorúan védett zónájához tartozik. A Resurrection folyó völgyében megközelíthető Exitgleccser környéke valóságos baribálbirodalom; sűrű, lombos erdők, embermagasságú, áthatolhatatlan bozótosok, a jégfalakig felkúszó, pazar áfonyamezők, nagyszerű hangyabolyokkal, megannyi rovarral.
Az erre járó megkapja a rangerek (vadőrök) néhány megnyugtatónak szánt medvebiztonsági tippjét, s már indulhat is az adrenalindús séta. A fekete medvék szaglása és hallása tökéletes, a magas aljnövényzetben mégis érdemes hangoskodva haladni, nehogy véletlenül meglepjük őket. Ha már észlelték az embert, legtöbbször néhány másodperc alatt odébbállnak. Mindig szemérmesebbek, mint mi, behatolók. Szinte szégyenlősen, a szemük sarkából hátra-hátrapillantva figyelik, hogyan próbáljuk csörögvezajongva előkapni a fényképezőgépet, s elkapni a megismételhetetlen pillanatot. Többen közülük már megszokhatták a kamerák látványát, látszólag ügyet sem vetve az emberre, kis ívben kerülik az ösvényen hangoskodó betolakodókat.
Nagycsaládos-piknik
A leginkább a borjadzó gleccserhez induló hajókirándulásairól ismert Prince William Sound halban egyik leggazdagabb fjordja a Valdez Arm. A jégfedte hegyekkel ölelt fjord elvégződésénél található Valdez városa, az alaszkai olajmezők déli tankerkikötője. De a 4000 lakosú kisváros nyáron a tengeri és édesvízi horgászat zarándokainak áhított célállomása is. A város körül a fjordba siető folyók vize szinte forr a lazactól, a halbőség európai ésszel felfoghatatlan.
Honnan ez a mérhetetlen mennyiségű hal? A máig is gyéren lakott partvidéken a civilizációs környezeti hatás elenyésző. Ám Alaszka természeti erőforrásai sem kiapadhatatlanok, ezért a lazacpopuláció fenntartásából az ember is kiveszi a részét: a Valdez Arm „csücskébe” telepített lazactenyészetből évről évre ivadékok milliárdjait engedik szabadon.
A Csendes-óceán vizeiből június elejétől augusztus végéig több hullámban visszaözönlő lazacok a világon egyedülálló bőségasztalt kínálnak tengeri, szárazföldi ragadozóknak és az embernek egyaránt. A lazac csáberejéről sokat elmond, hogy olyan emberkerülő állatok, mint a fehérfejű rétisas vagy az oroszlánfóka is felhagynak óvatosságukkal, ha lazac van terítéken. A tápláléktöbblet mértéke elképesztő. A partvidék barna medvéi olykor szó szerint bokáig gázolnak a lazacban.
Valdez partvidékének barna medvéi annyit ehetnek a rövid nyáron, amennyi beléjük fér. Augusztus közepétől aztán az elpusztult lazacfelesleg tonnaszám hever a parton: apály idején rothadó halhús émelyítő szaga lengi be a környéket. A bőségasztal egyik következménye a szokatlan méretű medvecsaládok megjelenése; az anyák nemritkán akár négy bocsot is világra hoznak, s még ennél is meglepőbb, hogy gyakran a bocsok mindegyike megéri a 3-4 éves kort, s ezzel az ivarérettséget.
A „valdezi nagycsaládosokkal” történő találkozás még Alaszkában is hírnek számít. Amikor a szóbeszéd eléri a médiát, a bocsok és az anyák nevet kapnak, a közelben tartózkodók pedig a nagy hírű lazacneveldéhez sietnek. Itt mindennapos a medvék és emberek találkája: az öböl menti főúton felhívások sora jelzi, hogy bárhol szembejöhet egy szőrös állat. A főúton, a parkolókban, de még a halpucoló asztalnál is megtörténhet a randevú. A part kövei között falatozó medvék horgászjegye ugyanazokra a vizekre szól, mint az emberé. A forgatókönyv mindig ugyanaz: a medvecsalád komótos tempóban érkezik, majd kényelmes falatozás veszi kezdetét, a horgászok pedig határozott léptekkel távoznak, átmenetileg maguk mögött hagyva a teljes felszerelésüket...
A Denali legelőin
„Észak-Amerika teteje”, a 6194 méter magas Denali (Mount McKinley) és a csúcsot körbeölelő Denali Nemzeti Park szigorúan óvott terület, az Egyesült Államok természeti értékeinek egyik ikonja. Az Alaszkában ma élő, 30 ezresre becsült grizzlypopuláció mintegy tizede a nemzeti park tágabb területén található. Ez is jócskán hozzájárul a park rendkívüli vonzerejéhez: manapság a három nyári hónap alatt már 400 ezer(!) látogató érkezik ide, így érthető, hogy az amerikai nemzeti parkokban megszokott alapos szervezettségen is túlmutató biztonsági és logisztikai intézkedések sorát alkalmazzák.
A park egyetlen útjának tetemes távolságai csak busszal járhatók be 1-2 nap alatt, s az is igaz, hogy csupán így lehet biztonságban közelebb férkőzni a rendkívül térigényes grizzlykhez. Egy-egy 300 kilogramm feletti hím, vagy akár egy idegesebb anyamedve látványától sokan még a busz ablaküvegén keresztül is ráébrednek, hol is a helyük a táplálékláncban.
A parkba lépéskor mindenkinek jár az ingyenes Grizzly Biztonsági Útmutató, és a rangerek is kifogyhatatlannak tűnő türelemmel tájékoztatják az érdeklődőket. Alapszabály, hogy itt mi vagyunk az idegenek. Az esetleges grizzly-ember találkozások során a medve többnyire elkerüli az embert. Ha mégsem, az esetek döntő többségében az állat nem mutat védekező/védelmező magatartást. Ám júniustól megjelennek a tundrán annak legveszélyesebb vadjai, a január óta 20-30 kilogrammosra cseperedett, pelyhes szőrzetű bocsok. Csakhogy az ellenállhatatlanul bájos, bohókás, cirógatni való macikat egy akár kétmázsás, félreérthetetlen védelmezőösztönnel felruházott anyamedve tartja szemmel. Egy ilyen anyával történő találkozás jelenti anyamedvével összefutni a vadonban, egy tréfás kedvű ranger (amilyen mindig akad a közelben) így fogalmazott: „Életed addigi legzűrösebb nőügye is azonnal semmiségnek tűnik majd…”.
A Denali tundráján júniustól augusztusig érik az áfonya s más bogyós növények, amiket a medvék szinte tehenek módjára legelnek. Legelésző grizzly megfigyelésekor a legfontosabb alapszabály a minimum 300 méteres távolság megtartása, illetve az, hogy jól hallhatóan, zajjal mozogjon az ember a bokros-törpefenyős terepen. „Teleobjektívvel közelítsünk, ne a lépteinkkel!” – javasolja az említett Grizzly Biztonsági Útmutató. A néhány fős csoportban való túrázás sokkal biztonságosabb, mint egyedül haladni.
A grizzlyk mai fizikuma, testi adottságai valahol Szibériában alakultak ki, több mint 50 ezer évvel ezelőtt, amikor még ezek a vadállatok a szibériai tigrisek vetélytársai voltak! Az anyák végsebessége 60 km/óra feletti, ezt a tempót pedig 3-4 percen keresztül is képesek tartani. Legelésszenek bármilyen szelíden, ha a bocsaik biztonságáról van szó, hamar dühbe gurulnak.
A grizzlyk kilátásai határozottan jók: kevés nemzeti park rendelkezik ideálisabb természeti és társadalmi adottságokkal, mint a Denali, amit szinte végtelen, lakatlan vadon ölel körül. Mindemellett Alaszka állam és a szövetségi kormány is rendelkezik a hatékony vadvédelem minden személyi és anyagi eszközével.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
