Békák terelve, vödrözve, megmentve
Csak egy béka, csak egy csiga, csak egy sün... Bármennyire mélyen is bújom a biológiával foglalkozó szakirodalmat, nem találom a fajok neve előtt a „csak” állandó jelzőt
A modern gépjárművezető – köztük természetesen jómagam is – jobb esetben próbálja kerülgetni az aszfaltra tévedt állatokat, azonban egy kiadósabb eső után ember legyen a talpán, aki gázolás nélkül tud áthaladni a természet ilyen „akadálypályáján”. Ilyenkor nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy csak egy béka volt. Ám a szétlapított béka szemszögéből nézve ez igencsak sovány vigasz…
A veszteség tetemesnek mondható, és nem kell külön felmérést végezni ahhoz, hogy belássuk, milyen hatalmas számban pusztulnak el így évente, főleg a tavaszi időszakban. Szaporodási időben igencsak gyakori jelenség a kétéltűek ipari méretű elgázolása, főleg ott, ahol a telelő- és a szaporodóhelyet elválasztó aszfaltút vezet… Béka és autó párharcából csak az előbbi kerülhet ki vesztesen.
Akciós szállítás
A hazai békamentő kampányok már legalább negyedszázados múltúak. Kezdetben gyalogszerrel nekivágva az éjszakában egyszerűen csak összeszedték az úttestre tévedt jószágokat. Százával persze. E módszer hatékonysága mégis alacsony volt, és az autók között szlalomozva nyilván az emberre nézve is veszélyes.
A terelőkerítéses és vödörcsapdás mentés viszont lényegesen hatékonyabb és mindenki számára veszélytelenebb. Ráadásul a nagy egyedszám, a vándorló állattömeg szinte teljes befogása miatt már nem pusztán kétéltűmentésről beszélhetünk, hiszen így a gyűjtött adatok kutatási adatbázis létrehozására is alkalmasak.
Terelve csapdázás
A kezdeti évek tanulságai minden évben apró változtatásokat hoztak itt, Farmoson is, mely a hazai békamentő tevékenység egyik ismert helyszíne. A terelőkerítés anyaga, annak magassága, kiépítésének módja, a felhasznált anyagok egyre inkább a célnak megfelelő formát öltöttek.
A leghatékonyabb eszköznek a tartós, könnyen vágható, szakadásra kevéssé hajlamos (újrahasznosított) homlokzattakaró reklámháló bizonyult. Az 50–70 cm magas kerítésnek ellen kell állnia az időjárás viszontagságainak a mentés első napjától az utolsóig. A gyakran szőlőkarókkal merevített reklámháló alsó része földdel takart barázdában fut, így a kerítés alulról teljesen zárttá válik. A szakaszosan – gyűjtőcsapdaként – beásott vödrök aljába nedves homok kerül, ezáltal a békák az úton történő átcipelésig aránylag komfortosan pihenhetnek, a vödrök aljába fúrt kisebb lyuk pedig meggátolja az esetleges esővíz-felhalmozódást, és kiszáradás ellen is védhet, amennyiben a talajvizet engedi beszivárogni a száraz „békatérbe”. A lyukas aljú vödör ráadásul kevésbé csábító az éjszakai vödörtolvajok számára…
Tömeges begyűjtés
A hazánkban őshonos kétéltűek változatos összképet mutatnak, egy dologban viszont minden faj hasonlít: eszi a szúnyogot, legyet, és rejtőzködni próbál, ha egy gólyát lát maga fölött megérkezni! Rovarokra-férgekre vadászik, miközben rá is vadásznak! És ehhez jön az a vészterhes átkelés az utakon a mocsarak és lápok felé!
Az ideiglenes terelőrendszer február végi felállítása után az önkéntesek és a mentést vezetők izgalommal várják a szaporodni vágyó békahadsereg megindulását! A kora tavaszi első langyos esők után érkező békaáradat meghozza a befektetett munka gyümölcsét. A kerítések által terelt és a beásott vödrökbe került állatokat ezerszámra gyűjtik be a helyszínen dolgozó önkéntesek. A békák nagyobb számú vonulása az éjszakai órákra tehető, ennek megfelelően a mentés-átszállítás rendszerint a reggeli órákban történik.
Farmoson egy-egy szezonban átlagosan 30-40 ezer állat kerül a természetvédők vödreibe, de volt példa olyan évre is, amikor a megmentett egyedszám megközelítette a 70 ezret! A gyűjtőtartályokban pedig van minden: barna ásóbéka, vörös hasú unka, zöld levelibéka, barna varangy, zöld varangy, erdei béka, pettyes gőte, tarajos gőte.
Közelebb a békákhoz
A farmosi békamentés egyik nem titkolt célja a környezettudatosabb életre nevelés és a tágabban értelmezett természetvédelem üzenete: a béka nem bántja az embert, nem kell tőle félni! Nem harap, nem rúg, nem csíp, sőt nem is ronda. Persze a békák szépségét meglátni – sokak számára hosszabb út. A Hajta-patak partját szegélyező mocsárban járva azonban nyilvánvaló, hogy a munkákban részt vevő gyerekeknek meghatározó élmény az itt eltöltött idő. A közelben kiépített Kékbegy tanösvény pedig már egy újabb útra kalauzolhat mindenkit, aki útjába ejti e kis alföldi falut, ahol már egy évtizede nagy dolgok történnek – főleg, ha az itt élő békák szemszögéből nézzük a történéseket!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
