„Iraki Kurdisztán? Van ilyen ország?!” – Nos, a válaszom röviden: nincs – de ez a kérdés azért „hangyányit” bonyolultabb…

Pirkad, amikor kiszállok a repülőgépből Erbil nemzetközi repülőterén. A 2005-ben bővített és teljesen felújított légikikötő rendkívül modern, sőt már-már futurisztikus kinézete egy pillanat erejéig elfeledteti, hol is vagyok valójában. Az útlevél-ellenőrző fülkék fölé kifeszített, otthonos színű – piros-fehér-zöld –, ám a közepén sárga Napot hordozó kurdisztáni lobogó, valamint a feliratok azonban jelzik, hogy beléptem a Kurd Regionális Kormányzat, azaz az Iraki Kurdisztán területére. Noha az iraki lobogó is ott van a fejünk felett, a vámtisztek egyenruhájára egytől egyig a kurd zászlót varrták kicsiben – mintha egy külön országba érkeztem volna… De mégsem.

Erbil főtere. A világ egyik legrégebben folyamatosan lakott városának felújított, hangulatos főtere a helyiek központi találkozóhelye. Amint a Nap ereje megenyhül, a tér és az azt övező éttermek, kávézók megtelnek fiatalokkal és idősebbekkel, hogy egy tea és vízipipa mellett megtárgyalják a világ aktuális eseményeit

Fotó: Cseh Zsombor

A repülőtéren meglepő csend és nyugalom uralkodik: összesen csak két gép szállt le hajnalban. Mégis érződik az épületen, hogy e nyugodtságot pár éven belül a komoly gazdasági fejlődés következtében ideérkező egyre több utas nyüzsgése, hangzavara s a forgalmasabb repülőterekre jellemző „káosz” válthatja majd föl. Mintha a repülőtér falai is azt suttognák, amit több vezető kurd politikus is mondott nekem: „Mi készen állunk. Készen arra, hogy továbbfejlődjünk, s továbbmenjünk az úton – akár a teljes függetlenségig.” És bár a kedvességet, vendégszeretetet, valamint haza­fiasságot tekintve nincs is igazán jelentős különbség a Törökország, Irak, Irán és Szíria területén élő kurdok között, ám gazdasági és politikai fejlettségük terén hatalmasak az eltérések.

„A kurdoknak nincsenek barátaik, csak a hegyek”

Ezzel az ősi s igen népszerű kurd közmondással – mely híven tükrözi a világ legnagyobb, önálló állammal nem rendelkező népcsoportjának viharos történelmét – köszönt az iraki kurd kormányzat de facto külügyminisztere. Őexcellenciája Falah Mustafa Bakir már egy évtizede vezeti a pár tucat emberrel működő, ugyanakkor szinte teljes függetlenséget élvező kurd diplomáciát. A több nyelven is folyékonyan beszélő, mosolygó, rendkívül közvetlen úriember hatalmas szenvedéllyel, ám racionálisan mesél eredményeikről, terveikről, álmaikról. Érződik, hogy számára a kurd kérdés nem csupán politika, hanem annál sokkal több: elkötelezettség. Ám nemcsak az iraki kurdok kérdését érinti, hanem kitér a szomszédok területén élő kurdok helyzetére is.

Nemzeti dohánybolt Erbilben. A dohányzás – a teázáshoz hasonlóan – a társasági élet szerves része. A dobozos cigaretták mellett a kisutcákban akár klasszikus füstölőn keresztül is megízlelhetjük a jó erős kurd dohányt

Fotó: Cseh Zsombor

A 30-40 milliós nagyságúra becsült kurdság etnikailag az iráni népekhez áll legközelebb, sőt sok kurd egyenesen az i. e. I. évezred első felében, a Kaszpi-tengertől délnyugatra húzódó hegyvidéken elhelyezkedő Méd Birodalomra vezeti vissza kultúrájuk gyökereit. Mindazonáltal sok tudós egyet­ért abban, hogy a kurd nép pontos eredete bizonytalan, s számos ókori közel-keleti népcsoport – köztük a médek – keveredése lehet a háttérben. De talán ennél sokkal fontosabb, hogy azt a közel 400 000 km²-es, Törökország délkeleti, Szíria és Irak északkeleti, valamint Irán északnyugati részét lefedő, rendkívül kopár, földművelésre csak a délebbi területeken alkalmas, hegyes-dombos vidéket már a 12. század óta Kurdisztán néven emlegetik, jelezve, hogy az a terület évszázadok óta a kurdok hazája.
A 13–14. századi tragikus időszakot leszámítva, amikor a mongol hordák több ízben is végigpusztították e vidéket, a 10. századtól egészen a 19. század elejéig Kurdisztán nem szűkölködött. A Selyem­út fontos szakaszait kezükben tartva komoly gazdagságra, a térség hadseregeiben és államvezetésében betöltött magas rangú beosztásaikkal pedig komoly politikai befolyásra tettek szert. A 16. században Kurdisztán folyamatos harcok színtere volt. A térség két rivalizáló nagyhatalma, a szunnita Oszmán-Török Birodalom, valamint a síita Szafavida Birodalom behódolásra akarta kényszeríteni a kurdokat, akik végül az oszmánok támogatása mellett döntöttek, hiszen azok – a perzsákkal ellentétben – autonómiát adtak emírségeiknek.

Kilimszövő lányok Doğubayazıtban. A kurdok számára elérhető kevés munkalehetőség egyike a kilimszövöde. A leánygyermekek már tizenéves korukban elsajátítják őseik szőnyegkészítési tudását. Az általuk használt geometriai motívumok egy részéhez hasonló ábrázolásokat hagyományos magyar kézműves termékeken is megfigyelhetünk

Fotó: Cseh Zsombor

A Selyemút szerepének 19. századi csökkenése mély válságot okozott: az akkori európai útleírások szinte egytől egyig vad és kegyetlen, portyázó és vérengző kurdokról számolnak be, akik egymással is harcban álló, kaotikus törzsi viszonyok rendszerében élnek. Karl May 1882-ben megjelent A vad Kurdisztánon át című kötetének is ez a korszak adja a hátterét. Ezek után már nem is annyira meglepő, hogy miért gondolják sokan még ma is alapvetően veszélyes vidéknek Kurdisztánt…
Az I. világháborúban vesztes Oszmán Birodalom és a győztes antant hatalmak között 1920. augusztus 10-én aláírt sèvres-i békeszerződés – a kurdok politikai jogait elismervén – egy autonóm és független Kurdisztán létrehozását helyezte kilátásba. A Török Nemzetgyűlés Musztafa Kemál „Ata­türk” vezetésével azonban elutasította a számukra rendkívüli területveszteséggel járó szerződést, s három éven át tartó háborújával elérte annak felülvizsgálatát. Az 1923. augusztus 24-én megkötött lausanne-i békeszerződésben már a Török Köztársaság új határait szentesítették. A független Kurdisztánt leradírozták a térképről, s a kurdok lakta területet négy ország (Törökország, Irak, Szíria, Irán) között osztották föl. Ettől kezdve négy különböző, határokkal elválasztott Kurdisztánról beszélhetünk, melyek egymástól igencsak eltérő történelmi pályát futottak be. Noha sokakban még mai is él az egységes és független Kurdisztán gondolata, megszületése ma (is) esélytelen. Ám épp napjainkban az iraki kurdok meglehetősen közel állnak a valós függetlenséghez. Ennek előmozdításában azonban az 1990 utáni nemzetközi események is komolyan közrejátszottak…

A teljes cikket A Földgömb 2014. szeptemberi lapszámában olvashatja!