Vlagyivosztok. A szó a legtöbbünknek még a 21. századi globális világban is különlegesen cseng. Az európai országok méreteiben gondolkodó nyugati ember számára szinte felfoghatatlan, hogy a Balti-tenger-parti Szentpétervárral átellenben, onnan majd’ 10 000 kilométerre, a Csendes-óceán partján, a kínai és az észak-koreai határ közvetlen közelében is még ugyanannak az országnak a távoli, sejtelmesnek tűnő végein járunk.
Már a város neve is sokatmondó: a Vlagyivosztok (vladei vostokom) szó jelentése ugyanis jól tükrözi a 19. századi orosz ambíciókat: „Uralkodj Keleten!”. Ugyanakkor már a repülőn ülve, majd még inkább a városba befelé robogó marsrutkából (iránytaxiból) kitekintve egyre több keleti arc és jobbkormányos japán autó tűnik szembe, így a „legészakibb kínai város” kitétel sem tűnik légből kapottnak. Joggal merül fel tehát: valóban Vlagyivosztok uralkodik-e a Keleten, avagy a 21. században ez már nem ilyen egyértelmű?
Amikor még nem uralkodott...
Észak-Ázsia jószerivel lakatlan területét – komolyabb ellenállásra képes állami struktúrák hiányában – a kozák felfedezők, prémvadászok hihetetlen gyorsasággal hódították meg: a 16–17. században 50 év alatt jutottak el az Uráltól egészen az Ohotszki-tengerig. Ez azt jelenti, hogy Ohotszk erődjét az azonos nevű tenger partján előbb alapították, mint a későbbi cári fővárost, Szentpétervárt a Finn-öbölnél! Itt azonban nem álltak meg, hanem a 18. században tovább folytatták a terjeszkedést, létrehozva Petropavlovszk kiváló adottságú kikötőjét Kamcsatkán, így a már ekkor létező orosz csendes-óceáni flottilla Ohotszkból ide tette át székhelyét. Sőt, az Orosz–Amerikai Társaság szervezésében Alaszkát is elfoglalták, mi több, Kaliforniáig és Hawaiig is eljutottak.
Persze délkeleti irányban, az Amur-vidék felé is keresték a terjeszkedési lehetőségeket, és a 17. században többek között Habarov (a mai Habarovszk város névadója) kozák vezérnek köszönhetően rövid időre meg is hódították. Ám itt Szibériához képest jelentős különbség volt, hogy már nem a megszokott lakatlan területek vagy nomád törzsek fogadták a lendületesen érkezőket, hanem Kína, amely pár év múlva komoly haderőt bevetve számolta föl a kozák erődöket.
Innentől kezdve jó két évszázadra az Amur-vidék kívül rekedt a cári kormányzat látókörén, ugyanis a szentpétervári politika figyelme a 18–19. században alapvetően Európa felé fordult.
Emellett pedig az ipari forradalom előtt még a világ legfejlettebb területei közé tartozó Kínával a jövedelmező prémkereskedelem és esetleges hitelek miatt sem volt célszerű komolyabb konfliktust felvállalni egy távoli és Szibéria óriási területéhez képest kicsiny vidékért.
Ma egy nyüzsgő, lüktető metropolisz tárul elénk. Madártávlatból szemlélve valóban nem túlzás akár Hruscsovhoz hasonlóan is „orosz San Franciscónak” nevezni. Milyen út vezetett idáig? Olvassa el a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
