KÉTSÉGKÍVÜL A VILÁG LEGÉRDEKESEBB NAGYVÁROSAINAK EGYIKE. Tömegek rajonganak érte, és éppoly sokan illetik kritikával. A csatornái után Észak Velencéjének is becézett Amszterdam etnikai olvasztótégely, igazi „multikulti” társadalmi struktúra színtere. Majdnem 180 ország képviselői élnek itt, mindenféle vallás, hit és életstílus békésen megfér egymás mellett. Az egyes társadalmi érdekek mindegyikét tiszteletben tartják, így alakult ki a polder-modellnek nevezett, konszenzuson alapuló döntéshozatali gyakorlat a gazdaság- és szociálpolitikában. (Maga a fogalom Hollandia tengerszint alatt fekvő, természettől elhódított földterületeinek [polderek] tulajdonosi közösségi alapon nyugvó védelméből ered.)

A hollandok tisztelik az embert, mégpedig olyannak, amilyen. Itt mindenki az lehet, aki akar, és bátran kimondhatja gondolatait. Ám a bírálók előszeretettel festenek a holland városról – mint a nyitottság kiteljesedésének legékesebb példájáról – riasztó képet. Mintha az az ördögtől való lenne, ahol az erkölcsnek és tisztességnek nyomát sem találni. Valóság ez vagy puszta rágalom? Távolodjunk el a hosszú idő óta tartó ideológiai vita sodrásától, és néhány kérdésmegválaszolásával pillantsunk a felszín alá! Milyen tényezők tették Amszterdamot a tolerancia 21. századi etalonjává? Hogyan lett ez a földrajzi szempontból meglehetősen törékeny város az évszázadok során egyre több társadalmi csoport menedéke?

JOBB A KESKENY – A néha már kórosan karcsú házak ötlete nem a tudatos várostervezők rajzasztalán született. A folyós talajra való építkezés máig egyetlen módszere a cölöpalapozás. A méretes fatörzseket (ma inkábbfémből készült oszlopokat) azonban komoly feladat több méterre jól leverni, a házak a régmúltban ezért gyakran megsüllyedtek. A városvezetés ezt megelégelve törvénybe foglalta, hogy központosítja a cölöpverést, mindezért pedig rendes sarcot szedett az építkezni vágyóktól. Az adót a ház szélességével arányosították, így nem meglepő, hogy sokan döntöttek a keskeny mellett

Fotó: Süveg Áron

Kulturális egyveleg — Építészetének köszönhetően Amszterdam azon kevés nagyvárosok közé tartozik, melyre az ékszerdoboz jelző ugyanúgy igaz, mint a modern metropolisz. Egyfajta középkori olvasztótégely, mely éjjel buja és romlott, míg nappal mindenki számára mézeskalácsarcát mutogatja. A csatornákra alapuló városszerkezet nem csak romantikussá, de kimondottan csendessé is teszi Amszterdamot. A főbb csatornavonalak a 17. század első felében épültek, koncentrikus félkörök formájában

Fotó: Süveg Áron