Az elektromágneses spektrum minden tartományában megvizsgálták már a déli félteke egyik legtöbbet tanulmányozott égitestjét, az ötödik legfényesebb galaxist az égen, ami a Tejúthoz legközelebbi extragalaktikus rádióforrás
Nem kérdés, hogy a Centaurus A-nak becézett NGC 5128 jelű objektum rendkívül érdekes. A 12-14 millió fényévnyire lévő, különös csillagváros lett az egyik elsőként felfedezett extragalaktikus rádióforrás a csillagászattörténetben, amikor 1949-ben rádióhullámokat észleltek az irányából. Ezt tetézi, hogy megjelenése az egyszerű, korai csillagászati távcsövekben, majd felvételeken nézve annyira zavarba ejtette a tudósokat, hogy egészen a 20. század derekáig nem tudták eldönteni, hogy extragalaxis-e, vagy a Tejút belsejében található furcsaság. Bár idővel kiderült, hogy egy átalakulásban lévő, távoli csillagvárosról van szó, a mai napig nem egészen egyértelmű, hogy milyen galaxistípusba tartozik.
A Centaurus A rádiógalaxis lényege és magyarázata mára tudományos tény: a rádiótávcsövekkel megfigyelt források eloszlásából egyértelműen kirajzolódott, hogy a galaxis centrumában aktív fekete lyuk található, mely anyagot nyel el a környezetéből.
Az igen vad folyamat során óriási energia szabadul fel, mely az elektromágneses spektrum szinte teljes tartományában sugárzódik szét. A spektrum nagy részét, például a látható, UV- és röntgentartományt azonban leárnyékolja a galaxis jellegzetes „S” alakú porsávja, melyben furamód aktív csillagkeletkezés zajlik.
A csillagászok azonban rádiótartományban átlátnak a sűrű porfelhőn, előtűnt egy 10 fénynap(!) átmérőjű – galaktikus léptékben rendkívül kicsi – rész, ahonnan az energia nagy része érkezik. Ez a hely a galaktikus centrum, ahol egy 100 millió naptömegű, szupermasszív fekete lyuk lakik. Emellett észlelték a galaxis méretein messze túlnyúló, 25 ezer fényév átmérőjű két, biszimmetrikus rádiólebenyt is, ami az égitest képzetes egyenlítőjére pont merőlegesen nyúlik ki a pólusok felé. A lebenyeket nagy energiájú sugárnyalábok kötik össze a centrummal, és onnan hatalmas, óránként több millió kilométeres sebességgel tolják kifelé. A két lebeny vizsgálatából megfejtették, hogy egy titáni robbanás hozhatta létre őket, így azok nem mások, mint egy galaxisméretű bipoláris lökéshullám. A robbanás korát 10 millió évre becsülték, mely összhangban van azokkal optikai és infravörös megfigyelésekkel, melyek szerint a rejtélyes porsávban a csillagkeletkezés üteme ebben az időben drámaian megnőtt.
Mi is történt tehát 10 millió éve, ami ekkora felfordulást okozott? A Centaurus A valójában nem egyetlen galaxis, hanem kettő az egyben: egy nagyobb elliptikus és egy porban gazdag, kisebb spirális, melyek az elmúlt 200–700 millió év leforgása alatt lassan egyesülnek.
Az ISO infravörös műhold mérései alapján a kívülről nézve „S” alakú porsáv egyértelműen az elliptikus galaxis magja körül, egy meggörbült gyűrűalakzatban helyezkedik el, ami az jelenti, hogy a spirálgalaxis poranyaga éppen feltekeredik az elliptikus magja körül. A folyamat során anyag áramlik az elliptikus galaxis szupermasszív fekete lyuka környezetébe, ami részben behullik, részben pedig táplálja a rádiólebenyeket és a nagy energiájú nyalábot. A behullás nem egyenletes, 10 millió éve egy nagyobb anyagcsomó beszippantása okozhatott gigászi kitörést.
A felvétel magyar asztrofotósok együttműködéséből született. Különleges szépsége, hogy bár „csupán” a látható tartományban készült, mégis fellelhetőek rajta – a nemzetközi szinten is egyedülálló képminőségnek köszönhetően – a galaxis viharos életének markáns jelei: az aktív csillagkeletkezés az „S” alakú porsáv peremén és a kölcsönhatástól hullámzó, ár-apály jelenségek által megtépázott galaktikus csillagmező. Sőt ezeken túl egy igazi kuriózum is jól látható: egy fényév-tízezredeken át követhető, a vörös, hidrogén alfa tartományban világító nagy energiájú sugárnyaláb.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
