A komlógyertyán a mediterrán szikla- és bokorerdők jellegzetes elegyfaja, de előszeretettel ültetik parkokba is. 3–15 méter magas, gyakran a tövétől elágazó fa. Levele emlékeztet a hazánkban elterjedt közönséges gyertyánéra (Carpinus betulus), de a komlóhoz hasonlító terméságazata alapján könnyen megkülönböztethetjük őket.

A fafaj hazai jelenlétét sokáig bizonytalanság övezte. A 19. századi erdészeti szakirodalom sok téves adattal ír róla – ezek azonban nem a komlógyertyánra vonatkoznak. Az egyetlen biztos előfordulási adata Michalus Sándor brádi főerdőmérnöktől származik, aki részt vett Fekete Lajos selmecbányai akadémiai tanár nagyszabású munkájában, és a hazai fa- és cserjefajok előfordulását térképezte fel. Michalus az Erdészeti Lapokban 1897-ben közölte is a komlógyertyán előfordulását a Dráva bal partján húzódó dombokról, Zákány község közeléből. Az itteni szőlőültetvények között vezető út löszös mezsgyéjében találta meg a növényt. A 20. század közepén azonban már hiába keresték a hazai botanikusok – minden bizonnyal a gyümölcsösök közötti telekrendezések áldozatává válva kipusztult Magyarország flórájából.

Ha komlógyertyánt szerenénk látni, legkönnyebben a horvát tengerparton, a Velebit-hegységben akadhatunk példányaira.