Kígyószisz és seprence, gyújtoványfű és harangvirág – a Pilisi Parkerdő erdészei a nyári virágokból gyűjtöttek egy csokorra valót, hogy ki-ki megismerhesse az erdei utak mellett, a tisztásokon és réteken, vagy a gyepekkel tarkított bokorerdőkben előforduló fajokat.
Nyáron sokszor már fel se tűnnek a rétek, erdőszélek virágai, hiszen szinte hozzátartoznak a tájhoz, mindenki természetesnek érzi a jelenlétüket. Sokan ismerik, figyelik és fotózzák a védett virágokat, de a gyakori fajok mellett sokszor anélkül halad el a kiránduló, hogy észrevenné, ismerné őket.
Pedig a nyári időszakban érdemes végignézni az erdők és utak szegélyét, a száraz hegyi gyepeket, ahol számtalan gyönyörű virág nyílik. Érdemes közelebb hajolni, leheveredni a fűbe, és úgy megcsodálni a természet minden szépségét magukba záró virágokat. A Pilisi Parkerdő erdészei a főváros környéki erdőkben általánosan előforduló, és ezért talán kevésbé megbecsült, de külön-külön, és együtt is gyönyörű nyári virágokból gyűjtöttek egy csokorra valót.
Az erdőszegélyek gyomtársulásaiban akár egy méter magasra is megnőhet a rejtélyes nevű terjőke kígyószisz (fenti kép), ezért nehéz észrevétlenül elgyalogolni mellette. Lila, tölcséres virágai májustól októberig virítanak. A Pilisi Parkerdő domb- és hegyvidéki területein gyakran előforduló növényt a népi gyógyászatban bélpanaszok kezelésére használták. Nevét valószínűleg a virágokból kiálló porzói után kapta, ami a sziszegő kígyó kiöltött nyelvére emlékeztet.
Bizonyára a virágzat alakjáról kapta nevét a macskafarkú veronika: a lila virágokból álló, elkeskenyedő fürt valóban az állat farkára hasonlít. A virágokból a porzók hosszan kiállnak, ezért ráadásul kifejezetten borzas hatást kelt. Júniustól kezdve egészen a fagyok beköszöntéig virágzik, száraz réteken, kaszálókon, erdei utak szélén találkozhatunk vele.
Védett növény a sziklagyepeken, száraz réteken és bokorerdőkben növő budai vagy más néven sadler imola. Egyedül a Kárpát-medencében él, vöröseslila virágzata jellegzetes dísze az itteni száraz élőhelyeknek. Könnyen kereszteződik más imola-fajokkal, de fennmaradása nem veszélyeztetett.
Nem is gondolnánk, hogy a szintén az erdőszéli gyomtársulásokban gyakori mezei katáng nemesített változatának gyökeréből készül a cikória kávé. Az akár méteresre megnövő, kék virágú növény vastag, répához hasonló gyökerét ínséges időkben közvetlenül is felhasználták pótkávé készítésre, télen pedig salátaként fogyasztották. Október-novemberig virágzik, így sokáig díszíti az erdei réteket és az utak szélét.
Jellegzetes öt szirmú virága van az egyenes pimpónak, ahol a szirmok végei kicsípettek, ezért szív alakúak. Élénksárga virágai nyár elejétől akár októberig is láthatók a száraz réteken és erdőszéleken. Egyre terjedő faj, az őshazáját jelentő Eurázsiai kontinensről Észak-Amerikába is eljutott.
Ahol egy kis fény hatol az erdő aljára, a nyári időszakban sok helyen megjelenik a baracklevelű harangvirág. Az egyik legismertebb harangvirág-faj, ami az üdébb, jobb vízellátottságú termőhelyeket részesíti előnyben. Az akár 1 méteresre is megnövő növény lila virágai májustól októberig kísérik az kirándulókat útjukon.
Jobb vízellátottságú réteken, üde erdei utak szélén gyakori az egynyári seprence. Az Észak-Amerikából származó, fehér és sárga szirmú virág mára általánosan elterjedt egész Európában, így a Kárpát-medencében, és a Pilisi Parkerdőben is, sőt invazív terjedésével a honos fajok előfordulását veszélyezteti.
Nagy valószínűséggel egykori legelő nyomaira bukkantunk, ha parkerdei túránk során a tövises iglicével találkozunk. A rózsaszín, vagy ritkábban fehér pillangós virágú növény nevéhez hűen szúrós, így a legelő jószág elkerülte, és nagy számban tudott elterjedni a nedvesebb réteken, a legeltetett területeken.
Légies, üdén kék virágaival a száraz hegyi rétek, sztyepprétek dísze a hegyi len. Az őskor óta hasznosított len-fajok közül ez a virág a kisebb termetűek közé tartozik, és semmiképpen sem érdemes leszedni, mert akár tíz perc után elhullajtja a szirmait. Augusztus végéig virágzik.
Kiskertekben gyakran találkozhatunk a gyújtoványfű nemesített rokonaival, a tátikákkal. A Pilisi Parkerdő száraz rétjein élő faj virágai sárgák, és kétoldalt óvatosan megnyomva ugyanúgy kinyílnak, mint a kertészeti változatoké. Ez a mechanizmus a természetben a megporzást segíti: a virág alsó ajka ugyanis a rászálló rovar súlyától lehajlik, utat engedve így a védett belső térben lévő porzókhoz és bibéhez. A szűk helyen mozgó rovar táplálkozás közben aztán biztosan beporozza a növényt.
Ne feledjük, hogy a nyári virágok is a természetben a legszebbek!
Leszedni, gyűjteni nem érdemes őket, mert igen hamar elhervadnak, emellett védett területen, vagy védett fajok esetében ez tilos is.
Érdemes tehát elővenni a fényképezőgépet vagy a telefont, és minél több szép fotót készíteni a nyári erdők és tisztások ékességeiről!
