Bár nincs jelen minden ház kertjében, de a védett házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) határozottan rászolgál a nevére. Sok esetben észrevétlenül, gyakran pedig épphogy jól látható helyen kezdi meg a fészeképítést
A karcsú testű, egyenes tartású, rozsdavörös farkát sűrűn rezegtető madár a tavaszi hóolvadás után tér vissza hazánkba mediterráneumi vándorútjáról. Emberi környezethez kötődő faj, s a fészkét a legtöbb esetben időjárási hatásoktól védett helyen (ereszcsatornák alatt, gerendákon, garázsokban, részben nyitott melléképületekben) kezdi építeni, de „C-típusú” odú kihelyezésével mi is tehetünk azért, hogy elősegítsük szaporodását. Természetes ragadozói a mesterséges odúból nem tudnak fiókát vagy tojást zsákmányolni. Évente két vagy akár három alkalommal is költ. Öt tojást rak, első fészekalja szinte mindig ötfiókás: a kicsiket a hajnali óráktól kitartóan eteti mindkét – alapvetően rovarokkal és pókokkal táplálkozó – szülő.
Természetes ragadozója a karvaly és a szajkó, de az éjszakai órákban aktív menyétfélék is elragadhatják a tojásokat vagy a röpképtelen utódokat.
A költést nagymértékben veszélyezteti a házi macska, amely a fészket is kifoszthatja és kirepülés után a rutintalan, ügyetlenebb fiókák is áldozatául eshetnek, amikor a földön tartózkodnak vagy nagyon alacsony ágra ülnek fel. Kirepülés előtt a fiókák hangos csiviteléssel jelzik, hogy hamarosan elhagyják a fészket: ezeken a napokon fokozottan érdemes odafigyelni, hogy a nyávogó házikedvenc ne férhessen a frissen kirepült madarakhoz! De a például épületbontás miatt vagy más okokból fészkestül a közeli, védett magaslatra áthelyezett, hangos fiókákat a szülők tovább etetik.
Környezetbarát szúnyogfogyasztó, figyeljünk hát jelenlétére, segítsük szaporodását, életét!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek