Fotó: Morvai Szilárd
A nagy termetű nőstény narancssárgás fejteteje csupasz – Jellegzetes színezete könnyen felismerhetővé teszi az egyetlen védett hazai tőrösdarázsfajt. Nektárfogyasztás közben általában nyugodt, könnyen megfigyelhető

Ragyogó színei, az akár 5 cm-t is elérő testhossza és 7 cm-es szárnyfesztávolsága teszi különlegessé. Feltűnően nagy méretű és markáns hanghatás mellett érkezik, leginkább a melegebb időszakokban aktív. Talán meg is ijedünk tőle, ám ha azonosítani tudjuk és megismerjük életmódját, nyugodtan kijelenthető, hogy ártalmatlan, természetjárás közben és emberi környezetben sem jelent ránk veszélyt. Kellő óvatossággal, távolságtartással megcsodálható.

Nincs szüksége, hogy magát vagy a föld alatt biztonságban fejlődő utódokat fullánkkal védje. Hessegetésre sem agresszív, de megfogni, rátenyerelni, ráülni azért nem szabad! A fullánktalan hím egyedekkel szemben a nőstény képes szúrni! Fullánkja erőteljes (innen a tőrösdarázs név), szúrása igen fájdalmas, de mérge nem okoz a társas darazsakéhoz hasonló tartós gyulladást vagy allergiás reakciót.
Nem áll közeli rokonságban a lódarázzsal (Vespa crabro), hasonló méretük miatt azonban gyakran összetévesztik a két fajt, ezért érdemes a jellemző bélyegeket megtanulni, és így másfél-két méterről is elkülöníthetők megfigyelés közben.

A magányos életmódot folytató óriásaink nem építenek fészket, nincs királynőjük. Az élénknarancssárga színű, nagy méretű fejükről felismerhető nőstények maguk gondoskodnak utódaik biztonságáról és túléléséről. A nőstény darázs fullánkjával megbénítja az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) vagy más lemezescsápú bogár lárváját, majd rátojja saját petéjét, a tőrösdarázslárva pedig a megbénított, még élő bogárlárvát fogyasztja. Ezt követően nyugalmi állapotba vonul, tavasszal bebábozódik, és kis idő elteltével már kifejlett, röpképes darázsként találkozhatunk vele.

A hímek a néhány hetes párzási időszakot követően elpusztulnak, a nőstények a peték föld alatti lerakását követően az őszi időszakban hullanak el, azonban előtte számos helyen találkozhatunk velük, leggyakrabban korhadó farönkök vagy éppen a komposztáló környékén. Nektárfogyasztás közben több hazai növényfajon is megfigyelhetők (máriatövisen, levendulán vagy az inváziós selyemkórón).
Minden rovar fontos feladatot tölt be az ökoszisztémában, ezért sokuk természetvédelmi oltalom alatt is áll – így az óriás tőrösdarázs is. Természetvédelmi értéke viszonylag magas a rovarok között, egyedenként 50 000 Ft.

Fotó: Morvai Szilárd
A látványosan kisebb testű hím feje fekete és erősen szőrözött – A szárnyak mindkét ivarnál részben füstös-színűek és a potroh utolsó szelvényei vörösesbarna szőrökkel borítottak
Fotó: Morvai Szilárd
Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a lódarazsat az óriás tőrösdarázstól! – A lódarázsra jellemző bélyegek a képen jól megfigyelhetők: barnás fej és sárga arc, túlnyomórészt sávozott mintázatú potroh. Pihenés közben a hosszanti vonalai mentén félbehajtott elülső szárnyak szintén a lódarázsra és rokonaira jellemzőek, az óriás tőrösdarázs sohasem hajtja így félbe a szárnyait