1987-ben érettségiztem, éppen abban az évben, amikor az ENSZ Gro Harlem Brundtland vezette szakbizottsága elkészítette a „Közös jövőnk” című jelentését. Az azóta eltelt három és fél évtizedben temérdek üzemanyagot használtak el azok a járművek, amelyek a turizmus fenntarthatóságával foglalkozó konferenciákra szállították a résztvevőket
Azokról a kivágott fákról nem is beszélve, amelyek a környezetvédelemmel kapcsolatos tudományos vizsgálatok eredményeit és tanulságait tartalmazó könyvek, folyóiratok, továbbá a tennivalókat körvonalazó brosúrák gyártásának áldozataivá váltak.
A fenntarthatóság alapművében maguk a készítők számoltak be arról, hogy milyen sokat utaztak az emberiség attitűdjét örökre megváltoztató riporthoz szükséges ismeretek megszerzése érdekében.
Vajon, amikor Brundtland asszony márkás hátizsákjában a civilizációnk megmentését szolgáló jelentéstervezettel beszállt az Oslóból New Yorkba tartó repülőgépbe, belegondolt-e abba, hogy a légi közlekedés éppen ellentététes a fenntarthatóság magasztos eszméivel?
Érzékenyítő krízis
Ahogyan a gépkocsi műszerfalán felvillan a kritikus üzemanyagszintet jelző lámpa, úgy a Föld mint unokáinknak hátrahagyandó örökség is folyamatos vészjelzéseket küld a turizmusban hasznosított erőforrásokkal pazarlóan bánó emberiségnek: ez az utolsó esély! Európában az Alpok szívszorító látványt nyújtó gleccsereinek rohamos olvadásával való szembesülés lehetősége egyrészt magának az attrakciónak a további erózióját idézi elő, ugyanekkor segíti is az elképedt látogatót a klímaváltozás következményeinek felismerésében. Talán még a beláthatatlan távlatú folyamatokra is érzékenyebben figyel...
Korlátok között...
A lakókörnyezetét elhagyó, a mindennapi térpályáiról letérő turista sokkal fogékonyabb a fenntarthatóságot célzó jó gyakorlatokra, akciókra, mivel az utazást eleve a kíváncsiság vezérelte nyitottság jellemzi. A turisták úton-útfélen beleütköznek az adott hely fogyasztását a kéréstől a korlátozáson keresztül egészen a tiltásig terjedő, a környezet védelmét célzó üzenetekbe. Amíg a népszerű kirándulóhelyen arra hívják fel a figyelmet, hogy lehetőleg a kijelölt turistaúton haladjanak, addig a cseppkőbarlang csak korlátozott számú látogatót, a madárrezervátum pedig már senkit sem fogad. A viselkedési normák megfogalmazása fokozatosságra, a környezet körültekintő használatára inti és neveli a fenntarthatóság üzenetét egyre inkább elfogadó turistákat.
Pandémia és turizmus
1987-ben feleannyi turista jött-ment a világban, mint napjainkban. 2019-ben, a koronavírus okozta világjárványt megelőző évben a globális szinten 1,5 milliárd főt kitevő nemzetközi turistaérkezés már-már ellehetetlenítette a legnépszerűbb turisztikai célterületek lakosságának mindennapjait. Turistafóbia lett úrrá Velencén, Barcelonán, Dubrovnikon, de máshonnan is turistaellenes tüntetésekről érkeztek megdöbbentő hírek. A Covid azonban nemcsak azt mutatta meg, hogy a karantén milyen mértékben képes a károsanyag-kibocsátást csökkenteni, hanem azt is, hogy milyen komoly társadalmi-gazdasági válságjelenségekhez vezet a turizmus visszaszorulása. A szolgáltatások átmeneti, esetenként végleges megszűnése fejlesztésre fordítható adóbevételektől fosztotta meg az önkormányzatokat, vállalatok, vállalkozások mentek csődbe, munkavállalók tömege került az utcára, az utazási élményektől megfosztottak mentális egészségkárosodást szenvedtek. A pandémia során világossá vált, hogy a turizmus és a fenntarthatóság szimbiózisáról nem lehet végletesen gondolkodni. A homo turisticus szerves része az ökoszisztémánknak, és bár a mobilitás korlátozása elősegíti a zöldmozgalmak céljainak elérését, de összezsugorítja az utazásból nyerhető boldogság mértékét.
Felelős fogyasztás
A turizmus fenntarthatóságáról beszélni fából vaskarika. Attól a pillanattól kezdve, hogy elhatározzuk, útra kelünk, beindul a túlfogyasztás, egy másik, átmenetileg használt térben való tartózkodásra való felkészülés. Az utazás szinte minden momentuma szöges ellentétben áll a fenntarthatósággal, és a hazatérést követő visszarázódás időszaka is hordoz a környezetet feleslegesen terhelő elemeket.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem kellene minden tőlünk telhetőt megtenni a célterületek, az érintett útvonalak és persze az indulást-érkezést biztosító saját lakókörnyezetünk megóvásáért! Látható, hogy a felülről jövő kezdeményezések nem hozták meg a kívánt eredményt. Annak érdekében, hogy ne a korlátozás vagy még rosszabb esetben a tiltás szabjon majd határt gyermekeink és unokáink utazási álmainak, elsősorban a felelős fogyasztás turisztikai gyakorlatát kell elsajátítani!
A felelősségteljes turista átgondolja, mi az élményszerzés ára: az, amit Ő fizet érte, vagy az, amit az emberiség!?...
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek