Baskíria nevével leginkább történelmi tanulmányaink során találkozhattunk – a magyar őstörténet eseményei kapcsán. Ekkor a terület elnevezése – Magna Hungaria – mint a magyarság őshazája jelenik meg. Jóllehet e kérdésben nincs teljes történettudományi konszenzus, ugyanakkor létezik arról forrás, hogy Julianus barát 13. századi utazásai során – a mongol terjeszkedés szándékairól híreket kémlelve – találkozott itt olyan csoportokkal, akik távolba szakadt rokonaik küldöttét tisztelték benne és nyelvüket tolmács nélkül is megértette
Ma nagyjából ezen a területen a másfél magyarországnyi, 4 milliós, Oroszországhoz tartozó Baskíria (baskír nyelven: Baskortosztán, fővárosa: Ufa) található. Lakosságának relatív többsége orosz (36%), ám utánuk a névadó baskírok következnek (29%): az egykori Szovjetunió területén élő 1,7 milliós közösségük 70%-a lakik itt.
De vajon kik ők és hogyan kerültek e térségbe? Hogyan tudták megőrizni etnikai különállásukat Oroszország közepén, a cári, majd a kommunista szovjet birodalmi nacionalizmus árnyékában?
Óriási és soknemzetiségű tér
Az I. világháborút követően a kelet- és délkelet-európai térségben összeomlottak a sokszínű identitású lakossággal rendelkező birodalmak. A helyükbe lépő államok népe – a 19. században formálódó nemzeti mozgalmaik megvalósult céljaként – esélyt kapott az önálló államiságra. Ám nyilvánvaló, hogy az esetek többségében az új országok sem voltak homogén nemzetállamok. Ezzel szemben a szintén változatos etnikumú Orosz Cárság térségében a kommunista uralommal a hatalmas állam – bár jelentős területi veszteségekkel és véres polgárháborús időszakkal – Szovjetunió néven tovább élt. Sőt, korábbi súlyát megtartva, világviszonylatban – geopolitikailag – továbbra is meghatározó ország maradt.
Az 1991-es összeomlásig nagysága, katonai potenciálja, világpolitikában elfoglalt helye távolról nézve eltakarta soknemzetiségű jellegét. Annál is inkább, mert a nemzetállamok szemüvegén keresztül a korábbi, 19. századi történelemszemlélet leginkább az oroszok nemzetállamaként tekintett a hatalmas országra. A mindenkori hatalom pedig a változó politikai szándékok fényében kezelte az etnikailag változatos társadalom konfliktusait.
Az Orosz Föderáció legutóbbi, 2010-ben lezajlott népszámlálásának etnikai adatai közel 200 kategóriát tartalmaznak! Vagyis: a 147 milliós lakosság ennyi kategóriába sorolhatta be magát. Ám az óriási számon túl az egyes csoportok meghatározása is igen sokrétű. A számunkra oly fontos nyelvi kategóriákon túl a kulturális környezet, valamint a hatalomhoz fűződő viszony is meghatározó lehetett az öndefiníciónál. Oroszország pedig – mint a Szovjetunió összeomlása után kialakult új államok egyike – nemcsak területileg a leghatalmasabb, de etnikailag is az egyik legsokszínűbb a világon, így a kisebbségek helyzete, modern értelemben vett identitásának keretei továbbra is jelentős konfliktusforrást jelentenek.
Tovább is olvasná? Lapozza fel a nyomtatott magazint!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek