Ezek az emberi űreszközök számtalan nagyszerű lehetőséget adnak ma a kezünkbe, többek között a telekommunikáció, a tájékozódás és a tudományos ismeretek gyűjtése terén. Az asztrofotósok számára pedig egy új kihívást is jelentenek. A modern képrögzítő és digitális eszközök lehetővé tették ugyanis, hogy ne csak a természetes, jellemzően nagy kiterjedésű távoli égitesteket, hanem a közeli, apró mesterségeseket is megfigyelhessék, sőt lencsevégre is kaphassák.

A civil műholdmegfigyelés története egyidős az első műhold fellövésével, a szovjet Szputnyik–1 sikeres Föld körüli pályára állításával. Még abban az évben, 1957-ben az egyesült államokbéli Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium az amatőrcsillagászok számára műholdmegfigyelő programot hirdetett, ami azon az elgondoláson alapult, hogy

több szem több szovjet műholdat lát, s így sikeresebben tudják majd az ellenfél űrtevékenységét szemmel tartani.

Egy későbbi, professzionális szatellit-megfigyelő hálózat telepítése miatt a civil programot két évtized elteltével leállították ugyan, ám a résztvevők tovább folytatták a megfigyeléseket.

A programból kicsírázó civil mozgalom szemfüles tagjai olyan eseményeknek is tanúi lehettek, amelyeket a nagyhatalmak titokban tartottak volna: kémműholdak pályára állítása, leleplezése, sokféle, katalógusokon kívül – főleg titkos katonai célokat szolgáló – űreszköz megfigyelése.

2008-ban az US Air Force korlátozta a műholdak pályaadatainak civil elérhetőségét, azóta Kína, az USA és Oroszország csak részben oszt meg pályaadatokat katonai célú űreszközeiről. A korszerű információs technológiának köszönhetően a civil műholdmegfigyelők azonban ma is igyekeznek a titkos szatellitek nyomába eredni és leleplezni azokat – komoly sikerekkel.

A műholdmegfigyelők eszközei kezdetekben egyszerű látcsövek voltak, ma azonban planetárium-programok, mobiltelefonos appok, adatbázisok, fórumok állnak rendelkezésükre, hogy szinte bármilyen műhold nyomára bukkanjanak – komoly távcsövekkel, kamerákkal.

A titkos katonai űrprojektek megfigyelése mellett mára a műhold-„élményészlelések” egész tárháza alakult ki. Meg lehet örökíteni a távközlési műholdak napfényben való megcsillanását vagy Elon Musk Starlink műholdjainak armadáját is, ahogy fellövésük után kiszóródnak a hordozóból. Lencsevégre kaphatjuk a geostacionárius műholdak csillagködök előtt való elvonulását, sőt, kellő méretű apertúrával a nemzetközi űrállomás egyes szerkezeti egységeit is meg lehet figyelni. (Ez utóbbiaknak nincs tudományos vagy hadiipari jelentősége, ám cserébe egészen meghökkentő felvételeket eredményezhetnek.)

A nemzetközi űrállomás a Föld nagy részéről megfigyelhető, legtöbb esetben a szürkületi órákban: mint fényes, egyenletesen mozgó csillag szeli át fejünk felett az eget 2-3 perc alatt. Mivel

a Föld felszíne fölött „mindössze” 408 km magasan kering és mérete akkora, mint egy focipálya(!), ezért távcsőben szemlélve egyes moduljait, részleteit is megpillanthatnánk. Csak ne lenne olyan szemtelenül gyors!

Még ma sincs olyan (civil) asztrofotós-távcsőállvány, ami képes lenne ekkora szögsebességű égi mozgást pontosan – vagy egyáltalán bárhogy – követni...!

A megörökítés ezért igazán izgalmas: egy, a főtávcsőre szerelt, ultrapontosan párhuzamosított céltávcsövön (szálkeresztes keresőtávcsövön) keresztül kell követni a suhanó égi csodát, kézzel mozgatva a távcsövünket, miközben a csillagászati képrögzítő kamera folyamatosan gyűjti a képkockákat. Mindeközben kezünk remegése miatt az űreszköz valószerűtlenül cikázik a látómezőben... Az így született bizarr nyersanyag feldolgozására külön szoftverfunkciót kellett fejleszteni, de az eredmény nem marad el! Megpillanthatóak lesznek az űrállomás napelemtáblái, az egyes modulok, sőt sok esetben az éppen aktuálisan dokkolt teherűrhajó is.

Egy fokkal könnyebb megörökíteni, de még látványosabb lehet, ha az űrállomás a Hold előtt halad el. Ekkor elég a Holdat megcélozni (természetesen a kellő időpillanatban), és videómódban a másodperc töredéke alatt végbemenő látszólagos találkozást elcsípni. Ha minden beállítás precíz volt, a végeredmény lenyűgözően szép lesz, ahogy 4 milliárd éves kísérőnk együttáll egy pillanatra az emberiség csúcstechnológiájával.

A felvételt Nagy Szabolcs, vérbeli ISS-fotós készítette szerencsés körülmények véletlen együttállása során éppen a születésnapján, 25 cm tükörátmérőjű Dobson-távcsővel, speciális csillagászati kamerával Angliából. Az átvonulást élőben közvetítette a közösség youtube-csatornáján. Az eseményt a méltán híres és közkedvelt Chris Hadfield kanadai űrhajós is megosztotta, aki az űrállomás korábbi parancsnoka is volt