A hazánkban élő ibolyák virágai többnyire ibolyás-kékek vagy fehérek, a sárga ibolya (Viola biflora) azonban kivételes élénksárga virágaival. Virágai mellett vese alakú, csipkés szélű levelei is megkülönböztetik rokonaitól. Legtöbbször csak két levele van, erre utal tudományos neve is (biflora).
Az egyik legritkább ibolyafajunk, kizárólag a Bükk hegységben, a Leány-völgy északi kitettségű, hűvös szurdokerdejében fordul elő, sziklás, kőfolyásos helyeken. A Kárpátokban és az Alpokban sokkal elterjedtebb, 1500–2000 méteres magasságban kifejezetten gyakori növény. Ezért is meglepő, hogy hazánkban mindössze 500–700 m-es magasságban fordul elő. Nálunk minden bizonnyal egy hűvösebb klímájú időszak, talán a jégkorszak hagyatéka, ritkasága mellett ez is indokolja védettségét.
A magashegységekben üde, vízzel locsolt sziklákon, vízesések mellett gyakran magasan, függőleges sziklafalakon nő. Itt aztán tényleg „... alulról szagolhatjuk az ibolyát”!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek